A VÉGÍTÉLET HARSONÁJA? Gelencsér András és Pogátsa Zoltán vitája a nemnövekedésről

Ennek a mostani podcastnak a címét a nemrég elhunyt filozófustól, Tamás Gáspár Miklóstól kölcsönöztük, aki Az új aszkézis című esszéjében amellett érvelt, hogy “az anyagi jólét keresése ma a VÉGÍTÉLET HARSONÁJA, átok és hazugság, maga a Rossz, amely az emberi nem pusztulását okozza.” Alig egy éve, hogy Gelencsér András vegyészmérnök, légkörkutató már járt nálunk, és akkor nem kevesebbet állított, mint azt, hogy „a féktelen növekedés és jólét legkésőbb 2040-ig véget ér, és a modern civilizáció súlyos válságba kerül”, ugyanis a klímaváltozás már megállíthatatlan, a fenntartható rendszerekre váló átálláshoz nincs elegendő energia- és nyersanyagforrás és a fogyasztáshoz szükséges készletek is kimerülőben vannak. Gelencsér András Ábrándok bűvöletében – A fenntartható fejlődés korlátai című most megjelent könyvében egyenesen odáig megy el, hogy kegyetlenül, de nagyon is a tényekre alapozva leszámol a fenntartható fejlődésről táplált, a politikai és a gazdasági elit rövid távú érdekeit kiszolgáló illúziókkal. Valami hasonlót tesz Pogátsa Zoltán, közgazdász, szociológus is, aki Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című legfrissebb kötetében azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy ti. milyen lenne egy valóban fenntartható élet, van-e még mód eljutni oda, milyen életmód, milyen technológia szükséges hozzá és ki finanszírozná mindezt, kinek mit kellene ehhez lépnie és kinek van lehetősége tenni ezért, továbbá, hogy milyen globális gazdasági összeomlás, háborúk és migráció várható, ha a megszokott életvitelünkről mégsem leszünk hajlandók lemondani. Mivel a két tudós végkövetkeztetése azonos, de helyzetértékelésük nagyon is különbözik egymásétól, jónak láttuk, ha meghívjuk őket egy vitára a Friderikusz Podcast stúdiójába.