Ébresztő, világ, kiaknáztuk a Földet!

Mit csinál a tudós ember, ha a bécsi Természettudományi Múzeumban járva leesik neki a tantusz: a föllelhető erőforrások kiszipolyozásaban az emberiség célegyeneshez érkezett? Leginkább azt teszi, amit Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora: megijed. És aztán elkezdi felismerését tudós körökkel megosztani. Szavai egy tavaly nyári 24.hu-s interjúval jutottak el széles társadalmi rétegekhez, ám a vészharang megkongatása nem okozott számára osztatlan sikert. Még kollégáitól is megkapta, nem kellene rémisztgetni az embereket, amire neki az volt a válasza: ő mindezt nem azért szajkózza, mert meg akarja rémiszteni az embereket. Ő maga rémült meg. Andrással végigvettük, melyek azok az anyagok, amelyekből alig-alig maradt a talpunk alatt, szerinte mi fog történni, ha egyik-másik valóban elfogy, s miféle veszély fenyegeti civilizációnkat, ha tovább vágjuk magunk alatt a fát; s pláne: ha nem ismeri fel az ember, hogy amiként most él, úgy nem élhet tovább.