Szinte már felesleges is sorolni, mi mindenben fedezték fel idáig kutatók a mikroműanyag-szennyezést: a pénisztől a méhlepényig, a béltől a tüdőig, földön, vízen,
levegőben. Az apró szemcsék hatását még mindig csak korlátozottan értjük, így a probléma kezeléséről is jóformán csak annyit tudunk állítani, hogy talán nem kellene annyi műanyagot gyártani és vásárolni.
Most az egyik utolsó határvonalat is átlépte a mikroműanyag: az emberi agyat is megfertőzte. Az Új-Mexikói Egyetem kutatói 2024 elején gyűjtöttek agymintákat, és megvizsgálták, hogy tartalmaznak-e 0,5 milliméternél kisebb műanyagdarabkákat, és ha igen, milyen arányban. Nem sok jóra számítottak, de az eredmény még őket is meglepte: a minták tömegének 0,5 százalékát mikroműanyag tette ki.
Ez egyben azt is jelenti, hogy az agyszövetben 10-szer, vagy akár 20-szor több mikroműanyag tapad meg, mint más szervekben, például a májban vagy a vesében, ami még aggasztóbbá teszi azt, hogy a szennyezés egészségügyi hatásait csak felszínesen ismerjük.
Az eddigi eredmények alapján mindenesetre az apró műanyagszemcsék jelenléte a szervezetünkben hozzájárulhat gyulladásokhoz, szív- és érrendszeri betegségekhez vagy oxidatív stresszhez is. Sőt, állatkísérletek már súlyosabb problémákhoz, így rákos megbetegedésekhez és termékenységi zavarokhoz is összefüggésbe hozták a szennyezést.
A kutatások arra is utalnak, hogy az emberi agy mikroműanyag-szennyezettsége évről évre nő, a 2016-ban vett agyszövetmintákhoz képest ugyanis a 2024-es minták 50 százalékkal több műanyagdarabkát tartalmaztak – ez összhangban van a szennyezésnek a környezetben észlelt növekedésével is.
Miközben az élelmiszerekben vagy a vízben található mikroműanyagokra még nem vonatkoznak környezetvédelmi sztenderdek, többek között az amerikai környezetvédelmi minisztérium (EPA) is elkezdte már kidolgozni a szennyezettség mérésére vonatkozó irányelveket, míg az ENSZ egy globális egyezmény létrehozásán dolgozik. A kutatók addig is azt tanácsolják, hogy korlátozzuk a műanyagok használatát az ételkészítés lépései során, palackozott víz helyett pedig fogyasszunk csapvizet – már ahol ez nem jár egészen másfajta egészségügyi kockázatokkal.
A bejegyzés Bodnár Zsolt, a Qubit oldalon 2024-ben közölt írása alapján készült.
