Bárhogy is nevezzük őket, ezek a szörnyű viharok olyan hatalmas természeti események, amelyek hihetetlen pusztítást képesek végezni szerte a világon.
E cikk írása közben éppen a Vayu ciklon tombolt az Indiai-óceánon, és ha hallott róla a hírekben, talán Önben is felmerült a kérdés, hogy vajon mit is takar pontosan a ciklon kifejezés? Amennyiben Ön már saját bőrén is megtapasztalt egy ilyen eseményt, és túlélt egy hurrikánt vagy egy tájfunt, akkor úgy hiszem, tisztában van a válasszal.
A hurrikán, ciklon és tájfun szavak ugyanis mind ugyanazt az időjárási jelenséget jelölik, ám a szakértők másképp hívják ezeket a viharokat attól függően, hogy azok éppen hol fordulnak elő.
Az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceán északkeleti részén a viharokat hurrikánnak nevezik. Az angol „hurricane” szó a Taino (a Karib-térség és Florida őslakosai) „Huricán” szóból származik, aki a karibi indiánok gonosz istene volt.
A Csendes-óceán északnyugati részén ugyanezeket az erős viharokat tájfunnak, az Indiai-óceán délkeleti részén és a Csendes-óceán délnyugati részén heves trópusi ciklonnak, az Indiai-óceán északi részén heves ciklonális viharnak, az Indiai-óceán délnyugati részén pedig csak egyszerűen trópusi ciklonnak nevezik őket.
Ahhoz, hogy hurrikánnak, tájfunnak vagy ciklonnak minősítsenek a szakemberek egy időjárási jelenséget, a viharnak el kell érnie a legalább 119 kilométer/órás szélsebességet.
Ha egy hurrikán eléri a 179 kilométer/óra szélsebességet, akkor intenzív hurrikánnak minősül.
Ha egy tájfun eléri a 241 kilométer/óra szélsebességet, akkor szupertájfun lesz belőle.
Az egyes szezonok egymástól eltérőek lehetnek
Míg az atlanti hurrikánszezon június 1-jétől november 30-ig tart, a tájfun-, és ciklonszezonok ettől kissé eltérő rendszer szerint alakulnak.
A Csendes-óceán északkeleti részén a hivatalos szezon május 15-től november 30-ig tart. A Csendes-óceán északnyugati részén a tájfunok leggyakrabban június végétől decemberig, az Indiai-óceán északi részén pedig a ciklonok áprilistól decemberig tartanak.
A NOAA Nemzeti Hurrikánközpontja szerint az átlagos hurrikán szem – a hurrikánnak az a látszólagos nyugalmi, felhőket nem tartalmazó része, ahol a légnyomás a legalacsonyabb, a levegő hőmérséklete pedig a legmagasabb – 48 kilométer átmérőjű, de egyes hurrikánoknál akár 200 kilométer szélességűek is lehetnek.
A Saffir-Simpson-skála szerinti 5-ös kategóriába sorolható legerősebb viharok tartós szélmaximuma meghaladja a 250 kilométer/óra szélsebességet is.
A műholdak és a számítógépes modellek segítségével az ilyen viharokat több nappal előre meg lehet jósolni, és viszonylag könnyen nyomon követhetők. De bizony nem egyszer előfordult – például a Sandy hurrikán esetében 2012-ben -, hogy a hurrikán, tájfun vagy ciklon kialakulása utáni útvonal előrejelzését a valóság végül felülírta.
Közrejátszik a globális felmelegedés is?
Az elmúlt években a szakértői körökben komoly vita alakult ki arról, hogy vajon az emberi tevékenység következtében egyre gyorsuló globális felmelegedés folyamata erősebbé, gyakoribbá teszi-e a hurrikánokat?
Elvileg a magasabb légköri hőmérséklet magasabb tengerfelszíni hőmérsékletet eredményez, ami jelentősen befolyásolhatja a hurrikánok erejét és előfordulását.
A 4-es és 5-ös kategóriájú hurrikánok száma világszerte majdnem megduplázódott 1970 és 2000 között. Ráadásul mind a trópusi ciklonok időtartama, mind pedig a szélsebességük mértéke körülbelül 50 százalékkal nőtt az elmúlt 50 évben.
A szakértői tanulmányok arra is utalást tesznek, hogy a globális felmelegedés hatására a viharoknak jelentősen megnőtt a csapadéktartalma és jóval lassabban haladnak, azaz a korábbiakhoz képest tovább tartózkodnak egy helyen és közben komoly csapadékmennyiséget zúdítanak az adott térségre.
„A trópusi ciklonok átlagos maximális szélsebessége valószínűleg továbbra is emelkedni fog, bár ez a növekedés nem lesz jellemző minden óceáni medencében” – állapította meg az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése.
Habár gyakran igencsak bonyolult és nehéz felmérni, hogy a globális felmelegedés következményei milyen hatással lesznek az egyes vihartípusokra, de remélhetőleg a technológiai fejlődés és az egyre pontosabb időjárási modellek könnyebbé teszik majd a szakértői elemzéseket és kutatásokat.
A bejegyzés Ker Than, a National Geographic oldalon 2019-ben közölt írása alapján készült.
