Generic selectors
Csak teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors

Egy 1972-es előrejelzés a társadalmi összeomlásról

Egy 1972-es előrejelzés a társadalmi összeomlásról

A múlt század végének egyik legellentmondásosabb, legtöbb vitát, pozitív visszajelzést és lesújtó kritikát kiváltó jelentése volt a “The Limits to Growth” (magyarul “A növekedés határai”, közkeletű rövidítéssel LtG), ami a magas rangú politikusokból, tudósokból, közgazdászokból álló Római Klub felkérésére született 1972-ben. A projekt keretében a Massachusettsi Műszaki Egyetem, az MIT munkatársai a Harvardon végzett környezetkutató, Donella Meadows vezetésével elkészítették a „hármas számú világ” (World3) számítógépes modelljét, amelyben a szintén MIT-s Jay Forrester World Dynamics című, 1971-es könyvében leírtak alapján öt változót vettek figyelembe: a népességet, az élelmiszer-termelést, az iparosodást, a környezetszennyezést és a nem megújuló természeti erőforrások felhasználását.

Ebben az 1972-es MIT-tanulmányban a szakértők végül arra jutottak, hogy a gyors gazdasági növekedés a 21. század közepére társadalmi összeomláshoz vezethet.

A világ egyik legnagyobb – a globális bevételei alapján a “Big Four”-nak nevezett pénzügyi tanácsadó cégek közé tartozó – számvitellel foglalkozó vállalata a KPMG. A cég egyik vezetője által készített új, gyakorlati és tapasztalati adatokon alapuló figyelemre méltó tanulmány szerint az MIT széles körben ismert, évtizedes figyelmeztetése az ipari civilizáció összeomlásának kockázatáról beigazolódni látszik és sajnos pontosan a korábban felvázolt ütemterv szerint haladunk.

Miközben a világ a COVID-19 járvány által okozott mélyrepülést követően újból egy gazdasági fellendülés előtt állt, a kutatás komoly kérdésekre kereste a választ azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen kockázatokkal járhat, ha egyszerűen visszatérünk a járvány előtti megszokott, „normálisnak” vélt kerékvágásba.

A növekedés határai

A tanulmány a Yale Journal of Industrial Ecology című folyóiratban jelent meg 2020 novemberében, és elérhetővé tették a KPMG honlapján is. A cég vezetője a kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a globális ipari civilizáció jelenlegi „business-as-usual” (szokásos üzletmenet) pályáján haladva, ha a gazdasági növekedés iránya egyszer csak megtörik és a hanyatlás szakaszába lép az elkövetkező évtizedben – az a legpesszimistább forgatókönyvek szerint 2040 körül társadalmi összeomláshoz vezethet.

Az elmúlt évtizedek során ez volt az első alkalom, hogy egy nagy befolyással rendelkező, globális cég vezető elemzője komolyan számításba vette „A növekedés határai” modellt a kutatása során. A tanulmány szerzője, Gaya Herrington, a KPMG fenntarthatósági és dinamikus rendszerelemzési részlegének vezetője személyes indíttatásból vágott bele az elemzés elkészítésébe azért, hogy megvizsgálja és egyúttal megértse, mennyire és hogyan állta ki az MIT modellje az idő próbáját.

Maga a tanulmány nem kapcsolódik közvetlenül a KPMG pénzügyi tanácsadó óriás céghez, és nem is feltétlenül tükrözi annak nézeteit. Gaya Herrington a Harvard Egyetemen, a Római Klub tanácsadójaként folytatott mesterképzésen a diplomamunkáját szerette volna kibővíteni ezzel a kutatással. A KPMG honlapján a következőképpen idézik őt, amint a projektjéről nyilatkozik:

„Tekintettel az összeomlás nem túl vonzó lehetőségére, kíváncsi voltam, hogy mely forgatókönyvek illeszkednek leginkább a ma megtapasztalható valósághoz. Elvégre az a könyv, amelyben ez a világmodell szerepelt, a 70-es években bestseller volt, és mostanra már több évtizednyi tényszerű adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy elvégezhessük ezt az igencsak izgalmasnak ígérkező összevetést. De meglepetésemre nem találtam erre vonatkozóan semmilyen friss elemzést, vagy kutatást, ezért úgy döntöttem, hogy akkor ezt magam fogom elvégezni.”

Az „A növekedés határainak aktualizálása: a MIT „World3” modelljének összevetése tényszerű adatokkal” című a tanulmány tehát arra keresi a választ, hogy a Római Klub modellje mennyire állta ki az idő próbáját. Születtek erről korábban is hasonló jellegű elemzések – az utolsó 2014-ben -, amelyek mind arra jutottak, hogy a modell legrosszabb forgatókönyvei pontosan tükrözik a valós fejleményeket.

Az összeomlás lehetősége

Gaya Herrington elemzése tíz kulcsfontosságú változó adatait vizsgálja: népesség, termékenységi arányszám, halálozási arányszám, ipari termelés, élelmiszertermelés, szolgáltatások, nem megújuló erőforrások, tartós szennyezés, emberi jólét és ökológiai lábnyom. Megállapította, hogy a legfrissebb adatok leginkább két konkrét forgatókönyvhöz, a „BAU2”-hez (business-as-usual) és a „CT”-hez (Comprehensive Technology – átfogó technológia) illeszkednek.

„A BAU2 és a CT forgatókönyvek szerint a növekedés körülbelül egy évtizeden belül megáll” – állapítja meg a tanulmány. „Mindkét forgatókönyv tehát azt mutatja, hogy a szokásos üzletmenet folytatása, azaz a folyamatos növekedésre való törekvés többé már nem lehetséges, még akkor sem, ha példátlan sebességű, léptékű technológiai fejlődéssel és annak gyors elterjedésével párosul. A “növekedés határai” által modellezett szokásos üzletmenet elkerülhetetlenül az ipari tőke, a mezőgazdasági termelés és a jóléti, a megélhetési körülmények csökkenéséhez, romlásához vezethet még ebben az évszázadban.”

A tanulmány szerzője, Gaya Herrington a Motherboard-nak (egy online magazin – a ford.) elmondta, hogy az MIT World3 modelljeiben az összeomlás „nem azt jelenti, hogy az emberiség teljesen eltűnik a Föld színéről”, hanem azt, hogy „a gazdasági és ipari növekedés megáll, majd hanyatlásnak indul, ezáltal csökken az élelmiszertermelés és ezzel együtt az emberek életszínvonala is. A következő kérdés persze az, hogy vajon mikor érhetjük el ezt a pontot? A “BAU2” forgatókönyve szerint a folyamat valamikor 2040 körül meredek hanyatlásba fordulhat át”.

bau2 gaya harrington
A „Business-as-usual”, BAU2 forgatókönyv ábrája. Forrás: Gaya Herrington, 2021

Vége a növekedésnek?

Az “átfogó technológiai” (comprehensive technology – CT) forgatókönyv szerint a gazdasági hanyatlás még csak ezen időpont, tehát 2040 körül kezdődhet el, ami ugyan számos lehetséges negatív következménnyel járhat, de még nem vezet társadalmi összeomláshoz.

A „stabilizált világ”, SW forgatókönyv ábrája. Forrás: Gaya Herrington, 2021

Sajnos az a forgatókönyv, amely a tényszerű adatokat legkevésbé veszi figyelembe, nem véletlenül éppen a legoptimistább is egyben, ezt „SW” (stabilized world – stabilizált világ) megnevezéssel ismerjük. Eszerint az emberi civilizáció egy fenntartható úton halad előre és a gazdasági növekedésben csupán minimális hanyatlást tapasztalhat – mindezek alapját pedig az adja, hogy a közegészségügy és oktatás területén széles körű beruházásokat és technológiai fejlesztéseket valósíthatnak meg.

Az „átfogó technológia”, CT forgatókönyv ábrája. Forrás: Gaya Herrington, 2021

Bár mind a BAU2, mind a CT forgatókönyvek azt jelzik, hogy a gazdasági növekedés a következő évtizedben megtorpanhat, csak az előbbi mutat rá egyértelműen a társadalmi összeomlás lehetőségére és annak következményeire; míg az utóbbi azt sugallja, hogy a jövőbeni hanyatlás viszonylag enyhe lesz, és az átlag ember alig-alig fog belőle valamit érzékelni.

Mindezek mellett Gaya Herrington arra is felhívja a figyelmet ebben a tanulmányban, hogy ezek a forgatókönyvek nem csupán a megfigyelt adatokat veszik figyelembe, így végső soron a jövő még számtalan lehetőséget rejthet magában.

A lehetőség még adott

Miközben a folyamatos gazdasági növekedésre való öncélú törekvés semmi jóra nem vezet, a tanulmány szerint a technológiai fejlesztésekbe és a közszolgáltatásokba való beruházással nem csak a teljes összeomlás veszélyét kerülhetjük el, hanem egy új, kiegyensúlyozott és békésebb civilizáció alapjait is megteremthetjük, amely figyelembe veszi a bolygó természeti erőforrásait és határait. Ám azt is fontos kiemelni, hogy már csupán néhány évünk van arra, hogy gondolkodásunkat, cselekedeteinket is gyökeresen megváltoztassuk és érdemi lépéseket tegyünk.

„Ezen a ponton tehát az adatok leginkább a CT és a BAU2 forgatókönyvekkel állnak összhangban, amelyek a gazdasági növekedés lassulását és esetleges megtorpanását vetítik előre a következő évtizedben, de a World3 modell nyitva hagyja annak a kérdését, hogy a hanyatlás végül okozhat-e teljes társadalmi összeomlást” – zárul a tanulmány. Bár a „SW – stabilizált világ” forgatókönyve „áll a legtávolabb a valóságtól, még mindig benne van a pakliban, hogy a társadalom önszántából irányt változtat és letér a növekedési kényszer útjáról; ám “A növekedés határai” tanulmány rámutat, hogy ennek igencsak csekély a valószínűsége”.

A 2020-as Világgazdasági Fórumon, a KPMG vezetőjeként tartott Gaya Herrington egy előadást, amelyben az „agrowth” kifejezés mellett érvelt – ami a növekedés gazdaságpolitikai fogalmának olyan irányú megközelítése, amely más gazdasági, társadalmi célokra összpontosít és nem fektet akkora hangsúlyt a GDP növekedésére.

„Társadalmi prioritásainkat nem feltétlenül kell alárendelni a szükségszerűségeknek” – mondta. „Mind az emberi tevékenységeinket, mind a termelő kapacitásunkat átalakíthatjuk egy, vagy akár több újfajta megközelítés alapján. Valójában erre már napjainkban is látunk jó példákat, és ha már ma látványos erőfeszítéseket teszünk az életünk minden területén, akkor egy olyan új világot teremthetünk, amely tele van a fenntartható civilizáció lehetőségeivel.”

Megjegyezte, hogy a COVID-19 világjárvány során az oltóanyagok példátlan sebességű kifejlesztése és bevezetése az egyik bizonyítéka annak, hogy képesek vagyunk gyorsan és konstruktívan reagálni a globális kihívásokra, ha elszánjuk magunkat és cselekszünk. Pontosan ilyen határozott megközelítésre lenne szükségünk a környezeti válság kezelésével kapcsolatban is.

„A szükséges változásokat végigvinni nem lesz könnyű és az átmenet is kihívásokkal teli lehet, de egy fenntartható civilizáció és egy lehetőségekkel teli jövő megteremtésére még van némi esélyünk” – mondta Gaya Herrington.

A bejegyzés Nafeez Ahmed, a vice.com oldalon 2021-ben közölt írása alapján készült.

Facebook
LinkedIn

Vélemény, hozzászólás?

További cikkeink a témában