Malte Brosig professzor, a Witwatersrand Egyetem munkatársa, ebben a kérdezz-felelek beszélgetésben szeretné bemutatni Önöknek a PolyCIVIS terveit. A PolyCIVIS egy olyan európai és afrikai szintű együttműködés, amely során törekednek a döntéshozókkal való kapcsolatok kialakítására és fenntartására, elismerve ezáltal szerepüket a polikrízis kihívásaival szemben. Ez az együttműködés a University of the Witwatersrand (WITS) és a Université libre de Bruxelles (ULB) által közösen vezetett Policy Work Package (szakpolitikai munkacsomag) keretében valósulhat meg.
Brosig professzor a nemzetközi kapcsolatok és a kormányzás terén jelentős tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezik. Ez a szakmai háttér segíti a professzort abban, hogy feltárja és bemutassa nekünk a polikrízisek összetettségét és összefüggéseit, valamint azok politikai döntéshozatalra gyakorolt hatását.
Kérdezz-felelek Malte Brosig professzorral
Mikor és hol találkozott először a polikrízis kifejezéssel, és mi keltette fel az érdeklődését ezzel kapcsolatban?
Azt hiszem, két évvel ezelőtt hallottam róla először egy podcastban. Hamar rájöttem arra, hogy a polikrízis fogalma és tárgya jelentős mértékben kapcsolódik a saját kutatásomhoz, amely a nemzetközi szervezetekkel és az afrikai fegyveres konfliktusokkal foglalkozik. Számomra ugyanis egyre nyilvánvalóbb az, hogy a konfliktusok összetett körülmények közepette zajlanak. Végső soron egy biztonságpolitikai válság az esetek többségében nem egyetlen esemény, hanem számos egyéb kérdéshez is kapcsolódik. Innen pedig már csupán egyetlen lépésre vagyunk annak felismerésétől, hogy a polikrízis fogalma valódi tartalmakat rejt magában.
Hogyan határozná meg röviden ezt a fogalmat?
A polikrízis kifejezés több, egymással összefüggő válságot jelent, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással, és így egy önálló rendszert alkotnak. Nagy hangsúlyt fektetünk a válságok közötti összefüggésekre, amelyek számos politikai és egyéb területet is érintenek.
Ez egy teljesen új kifejezés azokra a jelenségekre, amelyek már egy ideje léteznek, vagy pedig valóban egy újszerű jelenségről van szó?
Az, hogy egyidőben több válság is sújtja az emberi civilizációt, nem számít új jelenségnek. Hiszen minden társadalom megtapasztalt már legalább egyszer a fennállása óta, ilyen vagy olyan válsághelyzetet. Ami a globális polikrízist megkülönbözteti a múltban előforduló többszörös válságoktól, az nem más, mint az események egyidejűsége és nagyságrendje. Ez elsősorban az antropocén korszakkal kapcsolatos kutatások és az éghajlatváltozás következményeinek elemzése során válik nyilvánvalóvá. Az emberiség történelme során ugyanis most először tapasztaljuk meg azt, hogy milyen drasztikus mértékben vagyunk képesek átalakítani a bolygó élőhelyeit és a létfenntartás körülményeit. A biológiai sokféleség csökkenése, a természetes élőhelyek már visszafordíthatatlan változásai – amely rendszerek egyébként a mi létezésünket is biztosítják –, példa nélküliek. Az emberi összekapcsolódás módja és mértéke is teljesen új számunkra, és nem vitás, hogy nagyban hozzájárul az egyedi válságok polikrízissé való átalakulásához.
Kik azok Afrikában és Európában, akik leggyakrabban használják a polikrízis kifejezést, és milyen célból teszik ezt?
Adam Tooze tette igazán népszerűvé ezt a fogalmat, majd a 2023-as Világgazdasági Fórumon, Davosban is központi téma volt, és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke is gyakran hivatkozott rá. Az európai emberek számára a krízishelyzetek gyakorisága valószínűleg a 2008-ban kezdődő, azóta egymást követő, sorozatos válságokkal függ össze. Megemlíthetjük a pénzügyi és adósságválságot, a nagy számú menekültáradatot, az EU-hoz hasonló nemzetközi intézmények hanyatlását, a COVID-19 világjárványt vagy Oroszország Ukrajna elleni invázióját. Évtizedek óta számos egzisztenciális fenyegetés befolyásolja jó néhány afrikai nemzet mindennapjait is. A kontinens gyarmatosítás utáni időszakát továbbra is gyenge állami intézmények, fejletlen társadalmi rendszerek, gyakran ismétlődő fegyveres konfliktusok, ezreket érintő betegségek és járványok, valamint növekvő élelmiszer-bizonytalanság jellemzi. Emellett az éghajlatváltozás is jelentős nyomást gyakorol a társadalomra és a természetes élőhelyekre. Európához képest Afrika jóval nagyobb mértékben és egyre súlyosabb formában tapasztalja meg már most is a polikrízis következményeit.
Úgy véli, hogy a polikrízis nézőpontjából való megközelítés elősegíti a megfelelőbb szakpolitikai tanácsadást?
Igen, biztos vagyok benne. Először is a polikrízis kifejezés azért lett ennyire népszerű, mert teljesen egyértelmű, hogy egyszerre több válsággal állunk szemben, amelyeket nem lehet elszigetelten kezelni. Ebben a tekintetben a polikrízis kifejezés nem csupán tudományos vagy szellemi, értelmi jelentőséggel bír. A gyakorlatban is megfigyelhető, sőt, a saját bőrünkön tapasztaljuk, tehát minden kétséget kizáróan valódi következményekkel járhat az emberek életére nézve. A polikrízissel együtt járó kihívásokat azonban még mindig nem értjük igazán és nem látjuk át teljesen. Gondoljunk csak bele, hogy a szakpolitikai programok nagy részét lineáris gondolkodás mentén tervezik meg, és egyetlen válságra összpontosítanak. Ennek következtében az esetek többségében csupán a probléma tüneteit leszünk képesek kezelni. Nem csekély kihívással állunk szemben, ha szeretnénk a polikrízis elvont fogalmát átformálni úgy, hogy az felérjen egy konkrét szakpolitikai tanácsadással. Ugyanis a komplexitás által meghatározott környezetben nem léteznek gyors megoldások és azonnal alkalmazható eszközök. Kulcsfontosságú a tanulásra való hajlandóság és az új ismeretek befogadásának képessége, illetve a rugalmasság, ami azt jelenti, hogy képesek legyünk alkalmazkodni azokhoz az új kihívásokhoz, amelyek oka olykor még számunkra ismeretlen.
A polikrízis kifejezés kapcsolódik az úgynevezett fordulópontok fogalmához, amelyek az éghajlatváltozásról és az antropocén korszakról folyó vitákban kiemelt szerepet játszanak?
Igen, teljes mértékben. A polikrízis kutatásban a “kaszkád” (lépcsőzetes, dominóhatás) kifejezést gyakran felváltva használják a fordulópont fogalmával. Ez egy olyan helyzetre utal, amelyben egy válság átlépi az eredeti keletkezési helyének a határvonalát és tovább terjed, például más rendszerekre. A környezetkutatással foglalkozó tanulmányokban a fordulópontokat egyetlen rendszeren belüli, gyorsan kialakuló és visszafordíthatatlan válság leírására használják. Az, hogy a válságok hogyan, mikor és miért terjednek el, még mindig nem világos a számunkra, és a folyamatban lévő kutatások tárgyát képezi. Nem állítom azt, hogy a válságok megállíthatatlan lavinák lennének, ám az összekapcsolódásuk, és az abból fakadó kölcsönhatások megértése továbbra is kihívást jelent. Vajmi keveset tudunk a válságok más rendszerekbe való tovább terjedéséről, így ez a kutatási terület még felfedezésre vár.
A bejegyzés a CIVIS oldalán, 2024-ben közölt írás alapján készült.
