A futóáramlások olyan, a troposzféra és a sztratoszféra között viszonylag gyorsan mozgó légáramlatok, amelyek a Föld felszíne felett 8000-14000 méter magasságban keringenek. Amikor az emberek „futóáramlást” (jet stream) említenek, általában a sarkvidéki vagy a szubtrópusi, két azon fő áramlatra utalnak, amelyek az egész bolygón jelentősen befolyásolják az időjárási viszonyokat.
Ezen a futóáramlásokat ábrázoló térképén hullámzó folyóknak tűnő erős légáramlatok akkor alakulnak ki, amikor a hideg és a meleg levegő találkozik egymással. A futóáramlások nyugat-kelet irányú szélsebessége általában 160-350 kilométer/óra, de elérhetik az 500 kilométer/órát is.
A futóáramlások télen erőteljesebbek, mivel ekkor a legnagyobbak az áramlást tápláló léghőmérséklet-különbségek. A sarkvidéki futóáramlás mindkét féltekén a 60. szélességi fokon alakul ki, míg a szubtrópusi a 30. szélességi fokon.
A bolygó globális felmelegedésével azonban ezekben a légáramlatokban zavar keletkezik, sőt, akár egyfajta szakadás is bekövetkezhet, és rendszerszinten megváltoztathatnak mindent az időjárástól kezdve a légi közlekedésig.
Hogyan befolyásolják a futóáramlások az időjárást?
Ezen áramlások mintázatai jelentős hatással vannak a bolygó időjárási viszonyaira. Az áramlatok folyamatosan változnak – magasabb vagy alacsonyabb magasságokban mozognak, felbomlanak és eltolódnak – az évszaktól és egyéb befolyásoló tényezőktől, például a Napból érkező sugárzástól függően. Télen általában az Egyenlítő felé tolódnak el, tavasszal pedig a sarkok felé húzódnak vissza. A futóáramlástól északra lévő levegő általában hidegebb, míg a tőle délre lévő levegő általában melegebb hőmérsékletű. Ahogy a futóáramlások felbomlanak vagy eltolódnak, légtömegeket mozgatnak meg, ezáltal kisebb-nagyobb mértékben rendszerszinten beavatkoznak a globális időjárási viszonyokba. A futóáramlás nagymértékű kilengése volt például az a hatás, ami 2012-ben a Sandy hurrikánt New Jerseyben a part irányába terelte. A hullámzó futóáramlás pedig részben felelős a 2021-ben Texasban pusztító, milliárdos nagyságrendű fagykárokért.
Az éghajlatváltozás és a futóáramlások összefüggései
Mivel a Föld sarkvidéki régiói gyorsabban melegszenek, mint a bolygó többi része, a futóáramlásokat mozgató hőmérséklet-különbség csökkent. Megdöbbentő, ám az Északi-sarkvidék például átlagosan négyszer gyorsabban melegszik a trópusi régiókhoz képest.
A lassabb, gyengébb futóáramlások összefüggenek a Grönland-on tapasztalható olvadással is, ami azért különösen aggasztó, mert ha a sziget összes jege elolvadna, az 7 méteres globális tengerszint-emelkedést okozhatna.
Az emberéleteket veszélyeztető időjárási események lehetséges növekedésével számolnak a szakemberek, mivel a futóáramlások rendszerében egyre komolyabb zavarok keletkeznek. Egy 2022-es tanulmány szerint a bolygó felmelegedésével a futóáramlások egyre szélesebb sávban fognak hullámzani és jelentősen lassul az áramlásuk sebessége is, ami lehetővé teszi, hogy az olyan időjárási jelenségek, mint például a szélsőséges esőzések, hosszabb időre megrekedjenek egy régió felett, az így lezúduló csapadékmennyiség pedig veszélyes áradásokat okozhat az érintett területeken.
Egyes tanulmányok az Északi-sarkvidék felmelegedését az Egyesült Államokban tapasztalható egyre súlyosabb téli időjárással is összefüggésbe hozták, noha más jelentések szerint a téli hideghullámok átlagosan valójában melegebbek lesznek az éghajlatváltozás következtében. A súlyos téli időjárási események akkor alakulnak ki, amikor egy gyenge futóáramlás lehetővé teszi, hogy a poláris örvény (polar vortex), az északi és déli sarkoknál lévő alacsony nyomású, nagy sebességgel forgó ciklon hideg sarkvidéki levegője áramoljon déli irányba.
Ezek a légköri áramlatok meglehetősen bonyolult és összetett jelenségek, és a szakemberek folyamatosan igyekeznek feltárni, megérteni a működésüket.
Egy 2023-ban közzétett tanulmány szerint a futóáramláson keresztül mozgó leggyorsabb széláramlatok közül néhánynak – amelyeket „jet streak”-nek neveznek – a bolygó felmelegedésével párhuzamosan nőni fog a szélsebessége és befolyásolja majd a légkörben lévő vízgőz mennyiségét. Ezek a nagyobb sebességgel áramló “jet-streak”-ek járulhattak hozzá egy utasszállító repülőgép rekordjához, amely 2019-ben elérte az 1287 kilométer/óra sebességet. Ez oda vezethet, hogy ugyan a transzatlanti járatok nagyobb sebességgel közlekedhetnek, ám a tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy egyúttal a turbulencia veszélye és mértéke is érdemben növekedni fog.
A bejegyzés Christina Nunez, a National Geographic oldalon 2024-ben közölt írása alapján készült.
