Az éghajlatváltozás ugyan bizonyíthatóan súlyosbítja az erdőtüzek kialakulásának feltételeit, ám arra még nincs bizonyíték, hogy ez globális tendencia lenne. A következőkben az energetikai szempontból szélsőséges futótűz jellegű eseményeket úgy határozzuk meg, hogy kiszámítjuk az összegzett tűz sugárzási teljesítmény (A tűz sugárzási teljesítménye [Fire Radioactive Power] a kibocsátott hő sugárzási energiájának az égő tűzből származó, az összes kibocsátott hullámhosszra és a tűz feletti félgömbre integrált mértékét jelenti. Ezt wattban [joule/sec] fejezik ki. – a ford.) napi halmozódását 21 év műhold adatainak alapján.
Ebből a számításból kiderül, hogy a szélsőséges események (≥99,99 százalékos bizonyossággal) gyakorisága 2003 és 2023 között 2,2-szeresére nőtt, és az utolsó hét évben történt a hat legszélsőségesebb tűzeset. Bár a Földön a tűz által elpusztított területek mértéke csökkenhet, tanulmányunk rávilágít arra, hogy a tűzesetek hatása számos régióban – különösen a boreális és a mérsékelt égövi tűlevelű biomokban – súlyosbodhat, ami jelentős hatással van a légkör szén-dioxid tartalmára, az erdőtűz-katasztrófák pedig egyre komolyabban veszélyeztetik az emberek lakóhelyeit is.
A teljes cikk eredeti nyelven itt elérhető.
A bejegyzés a nature.com oldalon 2024-ben közölt írás alapján készült.
