Egy folyamatosan változó világban élünk, amely egyre kiszámíthatatlanabbá válik. Elég csak a gyors ütemben fejlődő technológia, a világjárvány, a háborúk, vagy épp az energiaválság hatásaira gondolnunk. Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutató, a Mélyalkalmazkodás magyarországi képviselője és a Cassandra Program társalapítója kalauzol el bennünket a változás előtt álló világ megismeréséhez vezető úton.
Mi a kollapszológia?
A kollapszológia komplex rendszerek viselkedésével foglalkozó átfogó tudományág, amely az elmúlt évtizedben kezdte bontogatni szárnyait. Ezen rendszerek közé sorolható az ökoszisztéma, a társadalom vagy épp a teljes civilizáció, amelyek kialakulásához sok idő és energia szükséges. Amikor egy ilyen rendszer eléri növekedésének határát, felemésztve az erőforrásokat, akkor a felívelő periódushoz képest a hanyatlás, vagyis az összeomlás viszonylag rövid idő alatt megy végbe. Ezt az ívet hívják Seneca-görbének, és a kollapszológia ennek görbének a második, mélybe tartó ívével foglalkozik. Stumpf-Biró Balázs elmondta, hogy minél összetettebb egy rendszer, annál sérülékenyebb, és annál több energiát igényel a fejlesztése, illetve fenntartása. „Bolygónk erőforrásai korlátozottak, ezért minden komplex rendszer eljut oda, hogy elemeire bomlik, és abból majd valami újra jön létre.” Példaként egy makkból kinőtt tölgyfát képzeljünk el, amely sokszáz évig növekedett. Életciklusa során számtalan funkciót tölt be, köztük szenet köt meg, árnyékot ad, és az erőforrásokat összegyűjtve energiát raktároz magában. Miután a fa elpusztul, ez az energia felszabadul, és más kisebb rendszerek használják fel azt. A kutatók szerint nincs ez másképp az emberi civilizációval sem.
Lássunk túl a holnapon
Az az összetett rendszer, amelyben élünk, csak oly módon értelmezhető, ha minimum évszázezres léptékben vagyunk képesek gondolkodni. „Legtöbbünk számára csak a tegnap, a ma és a holnap létezik, és nem igazán vagyunk képesek túllátni ezen” – emelte ki Stumpf-Biró Balázs. Hozzátette, hogy az emberi agy fejlődése 97%-ban a kőkorszakban történt, így a mai napig egy kőkorszaki agyi működéssel, döntéshozatali mechanizmussal rendelkezünk, amelynek középpontjában mi magunk állunk. Ahogy minden élőlény, az ember is a lehető legjobb élethelyzet megteremtésére törekszik, amely nekünk egy olyan összetett rendszer létrehozásával, főleg a szénhidrogének felhasználásával sikerült, ami egyedülálló ezen a bolygón és megismételhetetlen. „Természetesen nem gonoszságból vagyunk ilyenek. Egyszerűen minden faj a legtöbbet szeretné kihozni a lehetőségeiből. Azonban mi emberek szeretjük úgy látni, hogy teljesen függetlenné váltunk a természettől, ugyanakkor olyan léptékben tudjuk annak erőforrásait kiaknázni, amire más faj nem képes.” A szakértő elmondta, hogy elsősorban a fogyasztói kapitalizmusnak, és a tömegtermelés, a reklámok és a hitel aranyháromszögének esünk áldozatul. Ez pedig olyan vágyakat, igényeket gerjeszt, amelyek egyébként nem ébrednének bennünk. „Az emberek nagyon nehezen viselik, ha az egyszer már elért kényelmi szintjükből alább kell adni. Holott ez lenne az egyetlen reményteljes út, hogy lassítsunk a folyamatokon. Egy olyan buborékban élünk, amit a végtelenségig akarunk fújni. És hát, mint minden lufi, ez is előbb-utóbb kipukkan.”
Megismerés-megértés-megbékélés
A szembesülés útja a megismeréssel kezdődik. Érdemes átlátnunk azt a problémahalmazt, vagyis polikrízist, amelyben egyik válság erősíti a másikat. Nem egyes kiemelt problémákat kell górcső alá venni, mint az éghajlatváltozás, vagy a légiközlekedés, hanem az összefüggéseket célszerű értelmezni. Ezt követően azok, akikben megvan a megfelelő hozzáállás és kitartás, eljutnak a megértés fázisába. Ráláthatnak a bonyolult összefüggések következményeire, és azok saját és szeretteink életére gyakorolt hatásaira. Továbbá arra is, hogy mit tehetünk még valójában ezek minimalizálása érdekében. A végső állomás pedig a megbékélés, amelyhez a mélyalkalmazkodás nyújt segítséget. „Szembe kell néznünk a tényekkel, értelmileg és érzelmileg egyaránt feldolgozva azokat. Ugyancsak érdemes megbékélni azzal, hogy vannak dolgok, amelyeken nem tudunk változtatni. Ellenben a saját hozzáállásunkon mindig képesek vagyunk alakítani. Minél jobban átlátjuk valódi helyzetünket, annál hitelesebb és őszintébb döntéseket tudunk meghozni az életünkkel kapcsolatban, amelyek segítik a felkészülést egy megváltozó világra” – foglalta össze Stumpf-Biró Balázs.
Mit tehetünk?
A szakértő elmondta, célszerű elgondolkodni azon, hogy az életünkben mit érdemes másképpen csinálni. „Nem a világ vagy Föld megmentése miatt, hanem egyszerűen azért, mert úgy érezzük helyesnek. Saját, belső iránytűnk mutassa merre tovább, és ha nem rontunk a helyzeten, akkor már valamilyen szinten jobbá is tettük azt.” A legfontosabb, amit mindenki megtehet egy élhető élet érdekében, hogy elkülöníti a szükségletet és az igényt egymástól. Mielőtt megvennénk valamit, kérdezzük meg magunkat, hogy biztosan szükségünk van-e rá, és ha igen, akkor most, vagy ráér később is. A legtöbb esetben, ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor a válasz nem. Stumpf-Biró Balázs javasolta, hogy ébredjünk rá, mennyi holmi vesz körül bennünket, és ha szeretnénk valamit megvásárolni, először érdemes a már meglévő dolgaink között kutatni. Ha ez nem vezet eredményre, kérdezzük meg a barátainkat, szeretteinket, hogy nekik van-e kölcsönbe az a bizonyos holmi. „Nem aszkéta létre szólítok fel embereket, csupán egy szerényebb életre. Egy olyan szemüvegen át szemléljük a minket körülvevő dolgokat, adott esetben még a tudást is, hogy alapvetően megváltozó körülmények között is lenne-e értelme, betöltené-e a funkcióját az adott tárgy vagy nem lenne más, mint felesleges pazarlás?”
Stumpf-Biró Balázs kiemelte, hogy valószínűleg a jelenlegi évtized az utolsó, ami még inkább hasonlít a korábbiakhoz, a változás jelei azonban már most is hónapról hónapra egyre inkább érezhetők. Az összeomlás lehetősége pedig lelkileg is egy rendkívül megterhelő kihívást jelent, amit jobb minél előbb feldolgozni. Ezért is javasolja, hogy önszántunkból kezdjünk tudatosabban élni, mivel így felkészültebben érhet minket az idő, amikor a dolgok megváltoznak. Emellett a széleskörű informálódás nyújt még segítséget, amelyhez magyar nyelven a Deep Adaptation Hungary, vagy a Cassandra Program oldalán érdemes tájékozódni. „Fontos kiemelni, hogy nem a világ végéről beszélünk. A megszokott, modernnek nevezett életünk, amit természetesnek és normálisnak gondolunk, az, ami a jelenlegi formájában hamarosan megszűnik létezni, ám ez korántsem jelenti még az emberiség végét.”
A bejegyzés Jávor Babett, a Glamour oldalon 2024-ben közölt írása alapján készült.
