A Földnek arra lenne szüksége, hogy az emberek összehangoltan és határozottan lépjenek fel a fosszilis tüzelőanyagok használatával szemben. Sajnos, a COP28 konferencia semmire nem kötelező, haszontalan üzenete azonban csak késlelteti ezt a lépést.
Tekintsük át, mi is történt valójában. Néhány gazdag ember a magánrepülőjén elrepült két hétre az olajnagyhatalom Egyesült Arab Emírségekbe. Sokan közülük a fosszilis tüzelőanyag-ipar oszlopos tagjai. A házigazda olajnagyhatalom pedig arra használta vendéglátói státuszát, hogy az olajbiznisz bővítését célzó piszkos mellékalkukat kössön.
Ülést tartottak az óriás jachtok fenntartható tulajdonlásáról. Az elnöki tisztet Sultan al-Jaber, (Szultan al-Dzsaber) egy fosszilis üzemanyagokkal foglalkozó cég vezérigazgatója töltötte be, aki néhány nappal korábban egy tudományellenes és tudomány tagadó maszlagot adott elő a környezetvédelemről. Két nappal az ominózus ülés vége után pedig megígérte, hogy olajvállalata továbbra is befektet az olajba és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának bővítésébe. Az OPEC a Gázexportáló Országok Fórumával közös nyilatkozatában gratulált az Egyesült Arab Emírségeknek a fosszilis tüzelőanyag-ipar számára „pozitív eredményhez”.
Szép kis „klímacsúcs”!
A globális felmelegedés mindannyiunkat fenyeget. A jelek szerint felgyorsult, visszafordíthatatlan, és ez áll az árvizek, a fokozódó hőség és erdőtüzek hátterében. Mindezt a fosszilis tüzelőanyag felhasználása, illetve az ipari jellegű állattenyésztés okozza. Ha hagyjuk, hogy ez így menjen tovább, a Föld egyre melegebb és melegebb lesz; és egyre több rendszer (élelmiszer, víz, tengeri és szárazföldi ökoszisztéma, geopolitika) fog világszerte összeomlani. Minél tovább léteznek ezek az iparágak, annál többet veszítünk.
A dúsgazdag, a fosszilis energiaiparban érdekelt résztvevők egy 21 oldalas, ún. „globális helyzetértékelést” készítettek a konferencián. Ebben egyszer említik meg a „fosszilis tüzelőanyagokat”, a 4. oldalon. Akik azt állítják, hogy a COP28 nem volt teljes kudarc, ezt „történelmi jelentőségűnek” nevezték. Technikai szempontból ez igaz, mert a „fosszilis energiahordozók” kitétel még soha nem jelent meg egyetlen COP-határozat szövegében sem.
Ez bizony szégyenletes. Harminc év? Hogy egyszerűen megemlítsék ennek a globális felmelegedési rémálomnak a holtbiztos okát? Konkrétan, a felmérés „felszólítja” a nemzeteket, hogy járuljanak hozzá „a fosszilis tüzelőanyagokról való, igazságos, rendezett és méltányos átálláshoz az energiarendszerekben”. Ez a felhívás ugyanakkor nem kötelező érvényű, nem szólít fel a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására, és az átmenetet az „energiarendszerekre” korlátozza.
Meglep, hogy ezek a gazdag emberek a „méltányos” szót említették; talán kezdik érezni a klímamozgalom nyomását. Egyébként a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének valóban igazságosnak kell lennie – még ha el is tekintünk a nyilvánvaló erkölcsi parancstól –, különben a politika és a szerződések indokolatlan terhet rónak a nem gazdag emberekre és nemzetekre, így ezek rendkívül népszerűtlenek lesznek, és megbuknak (ez a folyamat jól láthatóan megjelent a sárga mellényes mozgalomban 2018-ban Franciaországban).
Úgy tűnik azonban, hogy a gazdagok nem fognak önként lemondani a vagyonukról. Ám, ha nem teszik, az „átmenet” forradalom formájában fog utat törni magának.
A konferencia elemzése az „átmeneti tüzelőanyagok”, azaz a fosszilis gáz (amit az iparág „földgáznak” nevez) elterjedését ösztönzi; szorgalmazza a szén-dioxid-leválasztás, és -tárolás felgyorsítását, ami a fosszilis tüzelőanyag-ipar technológiai fantáziája, és soha nem fog nagy léptékben megvalósulni. Felszólítanak a „nem-csökkentett (szén-felhasználású) szénerőművek fokozatos leállítására” is, ami azt jelenti, hogy a szén-dioxid-leválasztással működő (csökkentett) szénerőművek fokozatos leállítása nincs napirenden. A „nem csökkentett” kifejezés használata ebben a kontextusban világossá teszi, hogy a COP28 és a fosszilis tüzelőanyag-ipar világképében a „szén-dioxid-leválasztás” pusztán azt jelenti, hogy „tovább égethetjük a fosszilis tüzelőanyagokat”.
Az elemzés amúgy egyáltalán nem említi az ipari jellegű állattenyésztés felelősségét.
Akik azt akarják állítani, hogy nem volt teljes kudarc a találkozó, a gazdag nemzetek veszteség-, és kármentésre szánt felajánlásait hozzák fel. Ezek a felajánlások 700 millió dollárt tesznek ki. Ez sok pénznek tűnhet, de a becslések szerint mindössze a szükséges összeg 0,2 százaléka, vagy még kevesebb. Az Egyesült Államok kevesebb, mint 20 millió dollárt ígért, ami szégyenletesen kevés – nagyjából egy átlagos középiskola költségvetése, és egyetlen fosszilis tüzelőanyag-társaság vezérigazgatója éves fizetésének parányi töredéke.
Az ilyen beszéd – álságos, csúsztatásokkal teli, félrevezető, pontatlanságokkal terhelt szavak – arra szolgálnak, hogy eltereljék a társadalom figyelmét a nem megújuló, nem újratermelődő nyersanyagok használatának beszüntetéséről. Az ebből élő, így erősen elfogult vagyonos üzletemberek 30 éven át olyan hatékonyan ködösítettek, hogy még csak szóba sem kerültek a fosszilis tüzelőanyagok. Mindeközben a fosszilis tüzelőanyagokkal való üzletelés virágzott, sőt exponenciálisan bővült. Mi pedig, mint a társadalom tagjai, eddig úgy tűnik képtelenek vagyunk elképzelni, hogy ennek egyszer vége lehet.
A probléma gyökere maga a hatalom. A kifosztó, gyarmatosító kapitalizmus elmúlt néhány száz éve alatt a gazdag emberek és vállalataik emberöltőkön átívelő gazdagságot felhalmoztak fel. A létrejött belterjes tőke még több tőkét fialt, ez az exponenciálisan növekvő vagyon pedig megvásárolja a törvényhozást, a bírókat, a médiát és dezinformációt terjeszt. Mindez a befolyás meghatározza a közgondolkodást, és a közgondolkodás kijelöli az irányt, ami megszabja a társadalom haladását. A gazdagok pedig hasznot húznak a fennálló állapotból, legalábbis addig, amíg minden össze nem omlik és (mivel burokban élnek) nem képesek észrevenni, hogy ők tolják a rendszert az összeomlás felé. Ezért erőteljesen ellenállnak a változásnak. Ez a hozzáállás a COP-folyamat jellemzője, ahogy ezt világosan láthattuk a COP28 konferencián.
Hogyan tovább?
Először is egyet kell értenünk abban, hogy a COP28, akárcsak a többi COP, teljes kudarcot vallott. Ha azt állítjuk, hogy nem volt totális a kudarc, hamis remények darabkáiba kapaszkodunk és abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy a szokásos módon folytatódhat minden. Már 30 éve ezt csináljuk. Elszalasztottuk azt a lehetőséget, hogy a felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk. Ha tovább áltatjuk magunkat, hogy ez a rendszer jól működik így, akkor évről évre egy helyben toporgunk majd és soha nem jutunk előbbre. A fosszilis tüzelőanyag-ipar ezt akarja és végső soron így veszíthetjük el ezt a bolygót.
Ezért egy olyan nemzetközi csúcstalálkozót és a nem megújuló energiahordozókkal kapcsolatos szerződéses rendszert kellene létrehoznunk, amely nem omlik össze az olajipar korrupciójának súlya alatt. Ehhez ki kell zárnunk a fosszilis tüzelőanyag-ipart a tárgyalásokról, ám ez hatékonyabb klímamozgalom nélkül nem megy. Mindannyian dolgozhatunk a mozgalom erősítéséért a magunk módján. Bárki lehet klímaaktivista, csatlakozhat más klímaaktivistákhoz, beleállhat ezekbe az ügyekbe, felvállalva saját szemléletét, hozzáállását.
A bejegyzés Dr. Peter Kalmus, a Newsweek.com Opinion rovatában 2023-ban közölt írása alapján készült.
