Stumpf-Biró Balázs összeomláskutatót kérdeztük a társadalom válságáról, a háború és a 8 milliárdot meghaladó populáció világra gyakorolt hatásáról, és arról, vajon jó döntés-e 2035-től csak az elektromos autók értékesítését engedélyezni az EU-ban.
Miért lesz valaki összeomláskutató? Mióta foglalkozik az összeomlással?
Nem így születik, az biztos. Engem mindig is érdekelt a világ mozgása, a társadalom, de aztán másfelé vitt az élet. Az elmúlt évtizedekben az egészségügyben dolgoztam, sőt az elmúlt évtizedet javarészt Írországban töltöttem, de amikor onnan hazajöttem, lehetőségem volt végiggondolni, mit is szeretnék. De közben megismertem Jem Bendell professzort, aki a Mélyalkalmazkodás (Deep Adaptation) mozgalom elindítója volt világszerte, és nagyon mély benyomást tett rám emberileg is és a gondolataival is. Majd úgy alakult, hogy 2019-ben elindítottuk a Deep Adaptation mozgalmat itthon, Magyarországon is. Ennek mentén aztán szükségszerűen jutottam oda, hogy ezzel a témával kellett foglalkoznom, ez érdekelt. Rettenetes mennyiségű információt kell feldolgozni, aminek soha nem jutunk a végére. Ezt a célt segíti megvalósítani a Cassandra Program is, mostantól pedig már együttműködésben a Pannon Egyetemmel. Ettől az évtől pedig doktorandusz hallgatóként is kutatom a témát ezen az egyetemen.
Mi az összeomlás, hogyan lehetne definiálni?
Az összeomlás nem a legtalálóbb kifejezés, mert egy eseményként jelenik meg az emberek fejében, ahogy egy ház összeomlik, ledől és vége van. De itt sokkal kevésbé egy eseményre kell gondolni, hanem inkább egy folyamatra, vagy események sorozatára. Az összeomlásnak ebben a formában nagyon sok definíciója lehet, hogy nagyon profánul fogalmazzam meg:
az a folyamat, amelynek végén az alapvető szükségleteket (víz, élelmiszer, lakás, ruházat, energia stb.) a lakosság többsége számára már nem lehet ésszerű költséggel biztosítani a törvényes felügyelet alatt álló szolgáltatásokon keresztül.
Már önmagában ez egy olyan káoszt hoz majd magával, mint ami 6-8 évvel ezelőtt Venezuelában történt, ahol egyszerűen szétesett a társadalom. Ha kicsit elvontabban tekintünk az összeomlásra, akkor ez azt jelenti, hogy egy rendkívül komplex struktúra, mint például a társadalom, ami a maga működésében mondhatni egy túlfejlett struktúra, ebben a formában már nem képes önmagát működtetni. Akár az input beli hiányok, mint például erőforrás kimerülés, akár az output beli következmények, mint például a szennyeződés, hulladék vagy éghajlatváltozás következményeként történik meg, lényegében azt jelenti, hogy a komplex rendszer drasztikusan leegyszerűsödik. A leegyszerűsödés nagyon sok mindenben tetten érhető majd, így sajnos a populáció létszámának csökkenésében is.
Ha már populáció, a Föld lakossága a közelmúltban érte el a 8 milliárdot. Ez elősegíti az összeomlás folyamatát?
Igen, valamilyen szempontból gyorsítja. Arra, hogy ennyien vagyunk, általában azt szokták mondani, hogy itt a baj: a túlnépesedés. Ez részben igaz, részben nem.
A túllövés, vagy túlfogyasztás, ami igazán az ipari civilizáció problémáinak egyik fő oka, az nem a nyomorgó milliárdok lelkén szárad, hiszen a vagyon 85%-a a felső 10%-nál van. És így ők felelősek a fogyasztás 50, és a kibocsátás 60 százalékáért is.
De ugyanakkor kétségtelen, hogy egyre többen vagyunk, ez pedig azt jelenti, hogy azokat az embereket is etetni kell.
Hogyan és mikor fog bekövetkezni? Van erre válasz?
Arra, hogy mikor és hogyan, nehéz válaszolni, mert aki ezt megmondja, jósol, éppen ezért én sem fogok dátumot, napot, órát, percet, helyet mondani. Hívjuk ezt hanyatlásnak, ami már egy ideje folyamatban van. És történik most is, körülöttünk.
Az orosz-ukrán háború miben befolyásolja a hanyatlás folyamatát?
Kétféle hatása is van rá. Az egyik, hogy ezek a folyamatok, amik 2020 óta zajlanak, most gondolok a világjárványra, a háborúra, az ezek nyomában járó gazdasági és energiaválságra, adott esetben élelmiszerválságra, ezek egyrészt, és hangsúlyozom elsősorban, a rövidlátó emberi döntések miatt, drasztikusan felgyorsítják a folyamatokat. Másrészt pedig alkalmasak arra, hogy elfedjék a valóságot.
Mert mindent rá lehet kenni a vírusra, meg az oroszokra, így elrejtik azt az egyszerű tényt, amin érdemes lenne elgondolkodni, hogy itt bizony alapvetően rendszerszintű a hiba.
Maga a globális ipari civilizáció rendszere a fogyasztói kapitalizmussal, ahogy felépült és ahogy működik, az egyszerűen ebben a formában nem fenntartható. És magában hordozza azt, hogy egyszer ez a rendszer is hanyatlani kezd, majd összeomlik. Ám a válságokat most rá lehet kenni minden másra, ezért a figyelem továbbra sem a valódi okokra terelődik. Így értem azt, hogy kétféle szempontból is hatással van rá.
Az Európai Bizottság 2035-től be fogja tiltani a benzines és dízeles autók értékesítését az Unióban. Ez nagy lépésnek számít előre, vagy netán hátra?
Ha azt nézzük, hogy milyen arányban vesz részt a közlekedés úgy általában a Földön, az üvegház gázok kibocsátásában, ebben milyen mennyiségben vesznek részt az Európai Unió területén közlekedő autók, teherautók, akkor ez nem egy nagy lépés.
Ha másképp fogalmazom meg: amit ez a 27 európai uniós tagállam egy éven keresztül megspórolhat azzal, hogy nem bocsátja a légkörbe ezeket az üvegházgázokat, ugyanazt a mennyiséget Kína egy hét alatt engedi bele. A légkör pedig globális, tehát ott a légkörbe kerül, pár nap múlva pedig már itt van. Emellett iszonyatos erőfeszítéseket követel meg ez az átállás, rendkívüli energia- és nyersanyag igényű, amelynek a fedezete nem is áll valójában a rendelkezésünkre.
Elképesztő infrastruktúrát kell az elektromos autózás mellé tenni, mert ennek akkor van értelme, ha pillanatok alatt bárhol ugyanúgy feltölthetem az akkumulátort, mint ahogy megállnék tankolni egy benzinkútnál. És végeredményben, a helyzet az, hogy
egyelőre biztosan mondhatjuk, itt csak a probléma áthelyezéséről van szó.
Mert az az energiát, amit arra használunk fel, hogy feltöltsük az elektromos autót, globális szinten még mindig közel 80%-ban fosszilis energiahordozókból állítják elő. Tehát nem itt pöfög, hanem ott pöfög. Emellett az akkumulátor gyártás egy rendkívül környezetszennyező technológia. És ha egy elektromos autó teljes életciklusát nézzük, akkor a karbonlábnyoma jelenleg rosszabb, mint egy dízel autóé. És akkor nem is beszéltem még például gyerekmunkáról.
Visszafordítani, késleltetni tudjuk a folyamatot?
Sem megállítani, sem visszafordítani, és érdemben lassítani sem tudjuk, mert ha lassítani szeretnénk, ahhoz olyan áldozatokra volna szükség, a gazdaság méretének és ezzel az életszínvonalunk csökkentésének olyan mértékű véghezvitelére, amit egyszerűen nem fogunk megtenni. Mert ha ezt megtennénk, akkor azt már mindenki egyfajta összeomlásként élné meg.
Mit remélhetünk, mit tehetünk?
Amit tehetünk, az az, hogy megismerjük ezeket a folyamatokat és tudatosítjuk magunkban, hogy miben vagyunk és hová tartunk. Mert ez alapján fogjuk tudni a mindennapi döntéseinket olyan kontextusba helyezni, hogy az inkább előre vigyen, mint hátra. Itt már nem feltétlen az a cél, hogy jó legyen, hanem mindent el kell követni annak érdekében, hogy a lehető legkevésbé legyen rossz. Mert az embernek meg van az a képessége, hogy a legrosszabb helyzeteken is drasztikusan tud rontani, itt van példának mindjárt mellettünk a háború. Én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy mindenki magáért felel, meg a gyermekéért, és a legfontosabb, amit tehetünk, az az, hogy legyünk őszinték magunkkal, és másokkal, mert ez alapján tudunk igazán fontos döntéseket meghozni az életünkkel kapcsolatban.
A bejegyzés az INSTANS oldalán közölt írás alapján készült.
