Stumpf-Biró Balázs összeomláskutató, a Cassandra Program társalapítója nyitotta meg a Portfolio Digital Transformation 2023 konferenciáját. A szakember beszédében a civilizációnk előtt álló legnagyobb kihívásokat, valamint a fenntarthatatlan életmódunkból következő polikrízis már jelenlévő és várható következményeit vette sorra.
Stumpf-Biró szerint a Nagy Gyorsulás Korát éljük, amelyet antropocénnek nevezünk. Ez egy olyan földtörténeti korszak, amelyben már az emberiség hagyja a legnagyobb nyomot a bolygón. Mindez exponenciális léptékben történik, és „ez lesz az egyik oka annak, hogy ráfaragunk,”
mivel érzelmileg nem tudjuk felfogni a folyamatok léptékét és gyorsaságát.
A világnak egy polikrízissel kell szembenéznie, amely egy rendszerszintű problémahalmaz, vagyis több válság egyidejű kölcsönhatását jelenti. Az emberi civilizáció szinte felfoghatatlan ütemben és mértékben használja fel a természeti erőforrásokat. Ezek közül léteznek úgynevezett megújulók, mint a levegő, a víz, a talaj, a növények és az állatok. Ezek egy idő után újratermelődnek, de ha túl gyorsan használjuk fel őket, akkor ez a folyamat nem fenntartható. Léteznek ugyanakkor nem megújuló erőforrások is, mint a fosszilis energiahordozók, fémes és nemfémes ásványok, amelyek csak geológiai időben képesek újratermelődni, ami emberi léptékkel nem értelmezhető.
Ezeket bármilyen ütemben használjuk is fel, és különösen igaz ez az ipari léptékű kiaknázásra, az a folyamat nem fenntartható.
Néhány példa:
Víz: 97,5 százaléka sós, a maradék két és fél százalék édesvíznek a 99 százaléka nem hozzáférhető, így csupán annak is csak egy töredéke használható a számunkra.
Termőtalaj: ha ilyen mértékben növekszik a populáció, akkor a század közepére 69 százalékkal több kalóriát kell majd előállítanunk, az akkor közel 10 milliárd fős emberiség számára, miközben egyre csökken a megművelhető földek aránya.
Növények: a globális erdőirtás 75 százalékáért a mezőgazdaság felelős, 2050-re pedig nagyjából 10 millió négyzetkilométernyi erdőt kellene kiirtanunk a szükséges kalóriák hagyományos úton történő előállításához.
Állatok: a gerincesek populációja az elmúlt fél évszázadban közel 70 százalékkal csökkent, míg a szárazföldi emlősök biomasszájának 96 százalékát már az ember és haszonállatai alkotják.
Nyersanyagok: rézből például a nettó zéró kibocsátási cél elérését lehetővé tévő megújuló technológiákhoz szükséges mennyiségnek az ismert lelőhelyeken csupán 18 százaléka áll rendelkezésre a Földön.
Energia: a globálisan elhasznált energia nagyjából 97 százaléka csupán a rendszer fenntartására megy el, és ennek a közel 80 százaléka még mindig fosszilis energiahordozókból származik.
További globális probléma a szennyezés: míg a műanyag hulladék nagyjából 80 százaléka az óceánokban kerül, a fennmaradó mennyiség jó része szeméttelepeken végzi. Az így eltemetett hulladék bomlásából eredő üvegházgáz kibocsátás pontosan megfelel a teljes légiközlekedési iparág kibocsátásának. Egy nemrégiben megjelent amerikai tanulmány szerint pedig a fejlett világban belégzéssel, ivással és evéssel átlagosan hetente nagyjából egy bankkártyányi műanyagot fogyasztunk el.
Számos egyéb ok mellett, többek között a vegyszerek hatásainak tudható be, hogy a fejlett világban az elmúlt öt évtizedben a férfiakban található életképes spermiumok aránya közel 60 százalékkal csökkent.
Ennek eredményeként ezekben az országokban a legtöbb párnak az évszázad közepére valószínűleg asszisztált reprodukciót kell majd igénybe vennie.
Egy 2018-as, a Nature folyóiratban megjelent tanulmányban, az éghajlatváltozásnak összesen 467 hatását azonosították, amelyek valamilyen formában az életünk minden területét érinteni fogják majd. A Világbank egy 2012-ben készült jelentése szerint pedig 3 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedésnél a szervezett emberi közösségek fennmaradása kérdésessé válik, míg 4 Celsius-fokos emelkedésnél minimum 40 százalékos globális terméskiesés várható, de az is elképzelhető, hogy az emberiség 80-90 százaléka számára nem jut majd elegendő erőforrás.
Jordan Peterson szerint, amikor valami bolygó léptékű egzisztenciális fenyegetéssé válik, akkor az a politikai vezetés részéről lényegében bármilyen cselekedetet igazol.
Nehéz ezt nem úgy látni, hogy a lehetőséget ne a hatalom további koncentrációjára használnák fel.
Stumpf-Biró Balázs előadásának végén kifejtette: ahogy ránk köszönt és kiteljesedik a bizonytalanság kora, úgy nő meg az emberekben a rend iránti igény, ez pedig olyan techno-autoriter rezsimek felemelkedését hozhatja el, amelyek a „mi érdekünkben”, adott esetben a mesterséges intelligencia felhasználásával életünk minden területét ellenőrzik majd. A polikrízis egyre erőteljesebb kibontakozásával pedig valójában napról napra közelebb kerülünk mindehhez.
A bejegyzés a Portfolio oldalán közölt írása alapján készült.
