Valószínűleg nem Ön az egyetlen ezen a bolygón, aki úgy érzi, hogy egyszerre több kihívással is kénytelen szembenézni most az emberiség. Mindezen kihívások összességét pedig viszonylag jól kifejezhetjük a „polikrízis” fogalmával.
Az 1970-es években megalkotott kifejezést Adam Tooze történész tette igazán népszerűvé, nem is olyan régen. A fogalom széles körű megismertetésével az volt a legfőbb szándéka, hogy minél érthetőbben leírja a válságok összefonódását.
Ebben a cikkben Adam Tooze többek között azt szeretné elmagyarázni, hogy mit is rejt magában ez a fogalom, és hogyan segíthet maga a megnevezés a körülöttünk zajló folyamatok megértésében.
„Előfordulhat, hogy összezavarodik, vagy nyugtalannak érzi magát, és azt tapasztalja, mintha minden egyszerre hatna Önre. Szeretnék segíteni Önnek annak felismerésében, hogy ez nem egy személyes és egyéni folyamat” – mondja Adam Tooze történész. „Ez valójában egy minden egyes embert érintő, mondhatni közös élmény.”
Ez az élmény, vagy nevezzük inkább megtapasztalásnak nem más, mint maga a „polikrízis”. Ez a kifejezés magába foglalja a COVID-19-nek világjárványnak, az ukrajnai háborúnak, valamint az energiaválságnak, a megélhetési körülmények romlásának és az éghajlati válságnak a kölcsönhatását.
A szó a davosi Világgazdasági Fórum 2023-as éves találkozóján is gyakran felbukkant a panelbeszélgetések során. A Fórumon bemutatott Globális kockázatokról szóló jelentés 2023 című kiadvány szakértői, akik a bolygó rövid és hosszú távú kihívásait elemzik és értékelik, úgy találták, hogy a polikrízisek kockázata egyre növekszik – „amikor különálló válságok úgy hatnak egymásra, hogy az összesített hatás messze felülmúlja az egyes részek hatását”.
Adam Tooze, a New York-i Columbia Egyetem történész professzora Davosban is felszólalt, ahol elmagyarázta a jelenlévőknek, honnan ered maga a kifejezés, és miképpen lehet hasznunkra annak használata a jelen válságok tükrében.
Az alábbiakban a Radio Davos podcast, Adam Tooze történésszel készített interjújának szerkesztett átirata olvasható.
Honnan ered maga a polikrízis kifejezés, és mit is jelent valójában?
A polikrízis fogalmát egy francia komplexitáselméleti szakértő, Edgar Morin tette ismertté (az 1999-ben megjelent, Homeland Earth: A Manifesto for the New Millennium című könyvében, melynek társszerzője, Anne Brigitte Kern – a ford.), majd Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság egykori elnöke is beemelte ezt a kifejezést a politikai párbeszédekbe 2016-ban. Juncker a célból kezdte el használni a polikrízis fogalmát, hogy szemléltesse Európa irányításának nehézségeit, miközben egyszerre kellett szembenézniük a görög adósságválsággal, Vlagyimir Putyin orosz elnök első ukrajnai inváziójával, a háttérben zajló Brexit-feszültségekkel és a szíriai menekültválsággal, amely átterjedt egész Európára.
Juncker azt próbálta ezzel megfogalmazni, hogy ez nem egyetlen válság, amely egy egyértelmű logika mentén zajlik. A válságok ilyetén szemléltetésére, úgy gondolom, hogy ez a kifejezés még mindig nagyon hasznos. A pénzügyi válság például a jelzáloggal fedezett értékpapírokról szólt. A polikrízis olyan egyidejű válságok kölcsönhatásán alapul, amelyek látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz, ám a hatásuk mégis összeadódik. Ezáltal pedig olyan helyzetet hoznak létre a döntéshozók, az üzletemberek, a családok, és egyének számára, amely igencsak nehezen kezelhető.
A COVID-19 világjárvány például olyan erővel söpört végig az egész bolygón, hogy szinte ellehetetlenítette a helyzet megfelelő kezelését. Számos esetben komoly kérdéseket vetett fel személyiségünkkel és önazonosságunkkal kapcsolatban. Mindemellett megnehezítette annak valódi megértését, hogy milyen alapokon nyugszik az emberiség értékrendje, mivel ezt az alapot egyszerre több különböző irányból is támadások érik.
Mikor kezdődött a jelenlegi polikrízis?
Bizonyos vagyok benne, hogy ennek a jelenlegi korszaknak a kibontakozása 2008-ban kezdődött el, ami nem csupán a sokunk számára emlékezetes pénzügyi válságot jelenti, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök első grúziai agresszióját is. Egyben magába foglalja a WTO (World Trade Organization – Kereskedelmi Világszervezet) összeomlását a Doha-fordulóban, előrevetítette a koppenhágai klímatárgyalások sikertelenségét, ráadásul 2008-2009-ben kitört egy széles körben elterjedő sertésinfluenza-járvány is.
Számomra a kulcsfontosságú tényezők a gazdaság, a politika, a geopolitika, és az a természetes környezet, amely visszahat ránk. Ez a négy tényező azonban nem vezethető vissza egyetlen közös nevezőre vagy egyetlen tényezőre. A polikrízis kifejezés a leíró jellegét tekintve valóban hasznos lehet számunkra, mert mintha látványosan figyelmeztetne bennünket arra, hogy „nézzétek, rengeteg dolog történik itt egyszerre”. Mi pedig arra törekszünk, hogy minél mélyebben átlássuk és megértsük ezeket az egyidejű történéseket és összefüggéseket.
Hogyan alakul ki a polikrízis – mi a legfőbb hajtóereje?
Az 1970-es években jött el az a pillanat az emberiség történelmében, amikor modern világunk forgatókönyve egyértelműen megmutatkozott. Számos területen ekkor, tehát körülbelül 50 évvel ezelőtt hangzottak el az első előrejelzések – legyen szó akár új típusú fertőző betegségekről vagy a Római Klub malthusianizmussal kapcsolatos problémájáról. Persze évtizedekig tartott, amíg ezek a fenyegető vészjelzések valóra váltak.
Az egyik legfőbb hajtóerő egyrészt a klasszikus, az aranyra, mint értékmérő eszközre alapozott monetáris rendszer felbomlása, amely valóban drasztikus mértékben megnyitotta az utat a nemzetközi pénzügyek folyamatai előtt. Ez a pillanat pedig nem volt más, mint az Amerikai Egyesült Államoknak a vietnámi háború kapcsán elszenvedett veresége. Ekkor született meg az a hidegháborús stratégiai egyezség az Amerikai Egyesült Államok és Kína között, amely a jelenlegi, multipoláris világrend előhírnöke volt.
A Római Klub jelentésének alkotói és a különböző járványtani szakértők akkoriban azt mondták, az emberiség egyre inkább tudatában van annak, hogy a gazdasági növekedés csodájának – amely a második világháború után látványos méreteket öltött – megvannak a hátulütői is. A gazdasági növekedés sikertörténete révén tehát rendkívül súlyos kockázatokkal is kénytelenek vagyunk szembenézni – mind az erőforrás-környezet, mind pedig a zoonotikus mutációval kapcsolatos világjárványok terén. Edgar Morin, francia komplexitáselméleti szakértő, aki megalkotta a polikrízis fogalmát, a környezeti válságok elemzésével foglalkozott az 1970-es években. Ebben a tekintetben tehát egy viszonylag szoros időbeli sorrenddel kapcsolatos összefüggésről is beszélhetünk.
Ám egy dolog látni valaminek a külső formáját, és megint más dolog megtapasztalni és a bőrünkön érezni annak belső valóságát. Ebben a tekintetben a 2020-2021-es COVID-19 világjárvány határozottan egy fordulópont volt az emberiség történelmében, mivel szinte teljesen leállítottuk a világgazdaság működését. Korábban nem volt erre példa: a globális GDP 15-20%-ot zuhant mindössze néhány hét leforgása alatt.
Hogyan élik meg az emberek a polikrízist?
Tudjuk, hogy a COVID-19 világjárvány igen mélyen és súlyosan megrendítette az emberek mentális egészségét. Ennek a járványnak kétségtelenül ez az egyik legdrasztikusabb következménye, ami mai napig hatással van az emberek életére. Ha társadalmi és politikai válságokra gondolunk, nem lehet kellőképpen kihangsúlyozni a társadalmi, és az egyéni pszichológia jelentőségét sem. Személy szerint nekem nagy szükségem van a terápiás jellegű támogatásokra ahhoz, hogy kézben tartsam az életemet és törekedjek a belső egyensúlyra. Ez a fajta terápiás tér segít nekem az önreflexióban, a félelmekkel való szembenézésben, és abban, hogy újra és újra összeszedjem magam. Személyes blogom, a Chartbook szintén egy olyan közeg, ahol ezt megtehetem. Mondhatnám úgy is, hogy egy szélesebb vásznat biztosít számomra, amelyen keresztül feldolgozhatom azokat az érzéseket, amik kavarognak bennem.
Úgy érzem, a nyomás egyre csak nő. A világjárvány során 2020-ban mélyen megrendültek az alapvető feltételezéseink arról, hogy mit vehetünk biztosra ebben a világban, különösen a fiatalok nézőpontjából. A korombeli emberek számára talán könnyebb ránézni a világra és azt mondani, „nos, akkor most tarthatok egy 18 hónapos szünetet.” De a lányom tapasztalataiból látom, milyen páni félelemmel tölthet el, ha nem tudod, hogyan alakul majd az életed. Gyakorlatilag nincs olyan, hogy „normális körülmények”, amelyből kilépve némi szünetet tartasz. Főleg, ha fiatal vagy, és próbálod kitalálni azt, hogy mi legyen az életedben a következő lépés.
Ez egy olyan hatalmas sokkhatás, amely végig fog gyűrűzni a globális világ szinte minden társadalmán, különös tekintettel a közepes jövedelmű országokra, például Latin-Amerikára. Szó szerint tíz- és százmillió fiatal maradt ki évekre az oktatásból, a társadalmi kapcsolódásokból és mindabból, ami ezzel együtt jár. Lássuk be, ez egy rendkívül drámai helyzet. Ha most nem vesszük figyelembe a polikrízis valóságát mindezeken a területeken, akkor biztos vagyok benne, hogy nem tesszük meg a kellő erőfeszítést.<
Rövid és hosszú távú globális kilátások
Az alábbiak közül melyik jellemzi legjobban a világra vonatkozó rövid és hosszú távú kilátásait?
Hogyan hat a polikrízis a különböző régiókra?
A COVID-19 járvány idején, 2020-ban végig Manhattan-ben tartózkodtam. Nyilvánvaló volt számomra, hogy a Columbia Egyetem által biztosított lakásban, a mi védett életmódunk – teljes wi-fi-hozzáféréssel és három hálószobával – nagyban különbözött például annak a nőnek az életkörülményeitől, aki általában takarít nálunk. Ő otthon ragadt négy gyermekével, megfelelő wi-fi-hozzáférés nélkül, miközben a gyerekek próbáltak volna valamilyen formában részt venni az online oktatásban.
Úgy gondolom, valóban a mi kötelességünk meglelni a módját annak, hogy érdemben kezelhessük és feloldhassuk ezeket a hatalmas társadalmi különbségeket és eltéréseket. Nem vagyok Afrika-szakértő, de mégis alapvető fontosságúnak tartom, hogy tájékozódás és kutatás révén folyamatosan megvalósítsuk és felfedezzük az elmúlt évtized három afrikai sikertörténetének – Ghána, Kenya és Etiópia – tapasztalatait.
Ha ebből a szemszögből nézzük, mindhárom ország nehézségekkel küzd, ami igen komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan gondolkodunk a jelen pillanatról. Az Amerikai Egyesült Államok ingatlanpiaca talán jól átvészeli majd ezt az időszakot, és lehet, hogy az eurózóna sem omlik össze. Ezzel szemben Ghána vezetői éppen most tárgyalják újra országuk adósságának feltételeit, és ez kulcsfontosságú sikertörténet lehet Nyugat-Afrika számára, amely az elkövetkező 20-30 év demográfiai robbanásának központja lesz.
Hogyan tudjuk megoldani vagy visszafordítani a polikrízist?
Nem hiszem, hogy a polikrízissel kapcsolatban beszélhetünk megoldásról vagy visszafordításról. Mindig olyan példákkal élek, amelyek kissé elcsépeltnek tűnhetnek, ám olyan ez, mint a biciklizés. A kerékpár természeténél fogva instabil, így előfordulhat, hogy eldől, és ha felborulsz vele, akkor megsérülsz. Másrészt, ha megtanulsz biciklizni, az egy nagyszerű dolog. Ez egy elég jó kép a modern kor kihívásainak ábrázolására. Vagy gondoljunk csak egy atomerőműre: hihetetlenül veszélyes, ugyanakkor hatalmas erő lakozik benne. Minden azon múlik, hogy ki üzemelteti és milyen politikai irányelvek mentén működtetik. Számomra ez a jelenlegi helyzetünk lényege.
Az angol filozófus, John Maynard Keynes az egyik legérdekesebb meta-elmélettel foglalkozó gondolkodó. Ő azon elmélkedett, hogyan kezelhetjük azokat az összetett, egymásba fonódó problémákat, amelyek eredeti hatásukhoz képest jóval súlyosabb következményekkel járnak, köszönhetően a politikai irányítás hiányának. Az első világháborút követően – ami egy teljesen más jellegű polikrízis volt, mint amivel most szembesülünk – próbálta meghatározni és eldönteni azt a kérdést, hogy a probléma mely részeivel kellene foglalkoznunk, és milyen módon tegyük azt.
Úgy véli, hogy bizonyos problémákat egyszerűen le kell venni a napirendről. Így például a munkanélküliség vagy a túl magas kamatlábak problémáját gazdaságpolitikai eszközökkel lehetséges kezelni. Megpróbál olyan technikai megoldásokat kínálni, amelyek révén ezek a kérdések lekerülnek a sürgős teendők listájáról. Ezáltal a korlátozott politikai tőkét és a működő demokrácia egyezségre való törekvéseit azokra az ügyekre összpontosíthatjuk, amelyeket nehezebb megoldani és valódi politikai megállapodást igényelnek. Keynes-nek ez a fajta látásmódja számomra modellként szolgál a jelenlegi helyzetünk átgondolásához.
Milyen megoldásaink lehetnek a jelenlegi helyzetre?
A megújuló energia egy jó példa arra, milyen megoldásokra lenne égetően szükségünk egy olyan helyzetben, amely egyébként hatalmas kihívást jelent a közösségi együttműködésben. Rendszerszinten érdemes lenne jóval több anyagi forrást fordítanunk arra, hogy növeljük az ilyen jellegű megoldások megvalósítását elősegítő képességünket.
Németországban például zajlik egy folyamatos párbeszéd a közegészségügyi hatóságok – akik a COVID-19 válsággal is foglalkoztak 2020-ban és 2021-ben –, valamint a Bundesnetzagentur, az energiaelosztásért felelős német hatóság között arról, hogyan valósítsanak meg közérdekű tájékoztató kampányokat az energiatakarékosságról. Számomra ez a fajta ágazatok közötti előrevivő együttműködés egy jó példája annak, hogy a jelenlegi válsághelyzetben mire lenne igazán szüksége az emberiségnek.
Nyilvánvalóan nem ugyanolyan jellegű problémáról beszélünk. Azonban mindkét esetben technikai közigazgatási szervezetekről van szó, amelyek nem politikai pártokhoz kötődnek, hanem a kormányzat szervezeti egységének a részei. És ne feledjük, ezek a szervezetek nap, mint nap olyan döntéseket hoznak, amelyek befolyásolják az emberek hétköznapi életét. Például az épületek állapota, beleértve akár a lakások fűtési lehetőségeit, és az, hogy a szülők elengedhetik-e a gyerekeiket az iskolába. Ezek azok a problémák, amelyeket szakértőként megosztanak egymással, és arról egyeztetnek, hogy egy demokratikus társadalomban hogyan lehet hatékonyan tájékoztatni az embereket az ilyen jellegű kockázatokról. Úgy is mondhatnám, hogy ezáltal az egyes ágazatok tanulnak egymástól, és ebből a fajta együttműködésből még többre lenne szükségünk.
Hogyan segítheti az embereket a polikrízis fogalmának a megismerése?
Úgy gondolom, hogy ez alapvetően egyfajta megkönnyebbülést jelenthet számukra. Ha a világban zajló történéseket nehezen tudod egyetlen közös nevezőre hozni, akkor némi humorral élve: üdv a klubban. Ha a házad szigetelése, amelyet az éghajlatvédelmi célkitűzések érdekében szeretnél megvalósítani, meghiúsul, mert az alapanyagok túl sokba kerülnek az ellátási láncok zavarai miatt, akkor ez bizony az a valóság, amellyel most mindannyian szembesülünk.
A fogalom célja, hogy rávilágítson azokra a rejtett szálakra ebben a globális hálóban, amelyek révén elkezdheted meglátni az összefüggéseket. Ha csak újságot olvasol vagy híreket nézel, akkor olyan benyomásod lehet, mintha egyre inkább összefüggéstelennek és őrültnek tűnne a világ. Míg végül elkezdesz azon gondolkodni, hogy valóban megbízhatsz-e saját érzéseidben.
A polikrízis kifejezés egyik legfőbb mondanivalója: „Nyugodj meg, ez valójában az emberiség jelenlegi helyzetének az állapota.” Szerintem hasznos, ha nevet adunk ennek a jelenségnek, mert terápiás jelleggel bírhat. „Itt van a benned lakozó félelem, itt van valami, ami alapvetően aggaszt. És ezt úgy nevezhetjük, hogy polikrízis.”
A bejegyzés Kate Whiting, a World Economic Forum oldalon 2023-ban közölt írása alapján készült.
