Az Egyesült Királyság hadserege 3,5 Celsius-fokos felmelegedéssel számol, és mérlegelni fogja a háború lehetőségét egyszerűen azért, hogy (a kritikus erőforrásokhoz való hozzáférés fenntartásával) biztosítsa harcképességét.
Ha nem rendszerszintű megközelítéssel tervezünk és készülünk fel a változásokra, akkor társadalmaink hajlamosak arra, hogy a kibontakozó válságokra fokozott militarizálódással reagáljanak, a rendnek és az irányításnak a fokozódó káoszban való fenntartása érdekében. Ironikus, hogy ugyanakkor ez csak még gyengébbé, merevebbé és törékenyebbé teszi intézményeinket, és képtelenné arra, hogy a gyorsan változó körülmények alapvető okait érdemben kezeljék.
Ezért kell aggodalommal tekintenünk arra, hogy a brit kormány a szén-dioxid-kibocsátás jelenlegi mértéke miatt a globális hőmérséklet katasztrofális, közel 4 Celsius-fokos emelkedésével számol. Az információ a Védelmi Minisztérium által 2019 novemberében megrendelt új kutatásból származik, amely egyben a minisztérium éghajlatváltozási stratégiájának megalapozására is szolgál.
Tudva, hogy a globális hőmérséklet “az 1950-es évek óta világszerte emelkedik”, a Védelmi Minisztérium projektjének júniusban közzétett zárójelentése azt állítja, hogy „ez a tendencia várhatóan folytatódik, és az előrejelzések szerint a globális átlaghőmérséklet 2100-ig 2,3-3,5 Celsius fokkal fog emelkedni, annak ellenére, hogy a 2016-os Párizsi Megállapodásban vállalták, hogy 2100-ig 1,5 Celsius-fokra korlátozzák a hőmérséklet-emelkedést”.
A „Változó éghajlat: Az éghajlatváltozás hatásainak vizsgálata az Egyesült Királyság védelmére és biztonságára” című jelentés ezzel az évszázad végére várható 3,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést prognosztizáló forgatókönyvvel számol az új fejlemények előrejelzésekor, „amelyek miatt fokozott szükség lesz arra, hogy a fegyveres erők az éghajlatváltozással összefüggő, előre nem látható vagy szélsőséges eseményekre reagáljanak, mind belföldön, mind külföldön”.
A jelentést a Globális Stratégiai Partnerség (Global Strategic Partnership), a RAND Europe kutatóközpont által vezetett tudományos és ipari konzorcium készítette, amelyet a brit kormány számára stratégiai trendeket tanulmányozó, a Védelmi Minisztériumhoz tartozó Fejlesztés, Koncepciók és Doktrínák Központ (Development, Concepts and Doctrines Centre) támogatására hívtak össze.
A Védelmi Minisztérium szóvivője elmondta, hogy a jelentést azért készíttették, hogy „megértsék, hogyan tudnak a védelmi erők a legjobban alkalmazkodni az éghajlatváltozás kihívásaihoz, miközben továbbra is fenntartják a védelem elvárt és szükséges szintjét”. Hozzátette, hogy a jelentés „szerepet kap a folyamatban lévő Éghajlatváltozási és Fenntarthatósági Felülvizsgálat során, és hozzájárul a kormány szélesebb körű integrált felülvizsgálatának folyamatához”.
Egy katasztrofális forgatókönyv
A várható 3,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés jóval meghaladja a tudósok által felső „biztonsági határnak” tekintett 1,5 Celsius-fokos szintet, amely mellett elkerülhető lenne, hogy a bolygó ökoszisztémáinak túlélése veszélybe kerüljön.
Ám ami lényeges, hogy a Védelmi Minisztériumnak készített jelentés ezt nem csupán a vészhelyzeti tervezés céljait szolgáló egyik lehetséges legrosszabb forgatókönyveként kezeli. Egyértelműen olyan kimenetelként fogalmazza meg ezt a verziót, amelyre az Egyesült Királyság kormányának számítania kell, figyelembe véve, hogy valószínűleg már nem tudja elkerülni azt.
A jelentés elismeri, hogy a hőmérséklet ilyen mértékű emelkedése a katasztrófák új korszakához vezetne, amelyben gyakoribbak a „szélsőséges időjárási események, például aszályok, hőhullámok, árvizek, heves esőzések, viharok és hurrikánok”; az északi-sarkvidéki tengeri jég „2050 előtt” eltűnik; „a tengerparti régiókban megemelkedik a tengerszint és a szubszaharai térségben olyan súlyos aszályok lesznek”, amelyek „népességvándorlást válthatnak ki”; valamint „hiányállapot és versengés alakul ki a természeti erőforrásokért, mivel az ivóvízkészlet egyre szűkösebbé válik, a terméshozamok csökkennek, vagy éppen a termést szélsőséges időjárás pusztítja el.”
2030: Kritikus helyzet
A jelentés arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi folyamatok fennmaradásával számoló forgatókönyvben a világ már 2030-ban az élelmiszer-, víz- és energiaválságok katasztrofális helyzetével fog szembenézni.
„Az élelmiszer- és energiaigény a becslések szerint 2030-ra 50 százalékkal fog megnőni, míg a vízigény az előrejelzések szerint 30 százalékkal emelkedik” – rögzíti a jelentés: „Azokban a régiókban, ahol az élelmiszerhiány elégtelen kormányzással párosul, az éghajlatváltozás polgári tiltakozásokhoz, zavargásokhoz vezethet és hozzájárulhat az erőszakos konfliktusok számának növekedéséhez”.
Az éghajlatváltozás annak a kockázatát is növeli, hogy különleges betegségek jelennek meg, miközben zavarok lépnek fel az egészségügyi ellátás és a kritikus infrastruktúra fenntartásához szükséges közlekedési hálózatokban.
Természetesen üdvözlendő, hogy a Védelmi Minisztérium egyre komolyabban veszi az éghajlatváltozást.
Ami nem örvendetes, az az a megingathatatlan feltételezés, hogy az évszázad végére, 2100-ra a globális átlaghőmérséklet „az előrejelzések szerint 2,3-3,5 Celsius-fokkal fog emelkedni”.
Sajnos ez a borúlátó álláspont az IPCC friss adatainak elemzésén alapul. Az IPCC arra figyelmeztetett, hogy a Párizsi Megállapodásban rögzített jelenlegi kormányzati kibocsátás csökkentési törekvések a 1,5 Celsius-fokos célt jóval meghaladva pontosan e veszélyes forgatókönyv felé tartanak.
Amit a Védelmi Minisztérium jelentése nem vesz figyelembe, az az, hogy a 3,5 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés azt a felmelegedési szintet jelenti, amelyet akkor tapasztalnánk, ha a kormányok teljesítenék a Párizsi Megállapodásban vállalt, elégtelen kibocsátási célokat. De ahogy egy klímapolitikai tudósokból álló csoport nemrég megjegyezte: “A nagy ipari országok egyike sem teljesíti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett vállalásait”.
Ez azt jelenti, hogy a Védelmi Minisztérium által várt katasztrofális forgatókönyv akár még túl konzervatív is lehet.
A gazdaságilag optimális 3,5 Celsius-fokos világ
Széleskörű ideológiai okok húzódhatnak meg annak hátterében, hogy a világ kormányai vonakodnak fokozni a klímával kapcsolatos kötelezettség-vállalásokat.
Történetesen a 3,5 Celsius-fokos forgatókönyvet nem az IPCC, hanem a William Nordhaus közgazdász (Yale Egyetem) által kifejlesztett DICE (Dynamic Integrated Climate-Economy) modell fogalmazta meg egyértelműen. Ebben a forgatókönyvben a világ 2100 körül eléri a 3,5 Celsius-fokot, majd a következő évszázadban a felmelegedés 4 Celsius-fokig folytatódik.
Ez a modell, amely jelentősen befolyásolta az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos kormányzati gondolkodást, a 3,5 Celsius-fokot tartja a nemzetközi éghajlat-politika kívánatos céljának. Azonban az éghajlati biztonság helyett a „gazdasági hatékonyságot” célozza meg.
Az elképzelés szerint jobb, ha most biztosítjuk a GDP növekedését, még akkor is, ha ez fenntartja a veszélyes felmelegedést, mert ez azt jelenti, hogy a jövő generációi jóval nagyobb vagyonnal fognak rendelkezni, és így jobb kapacitásaik lesznek reagálni az éghajlati katasztrófára.
A Trump kormányzat Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hatósága (National Highway Traffic Safety Administration, NHTSA) arra a következtetésre jutott, hogy a globális hőmérséklet 2100-ig akár 4 Celsius-fokkal is emelkedhet. Ennek a folyamatnak az elkerüléséhez a fosszilis tüzelőanyagokról le kellene mondani, ami „jelenleg sem technológiailag, sem gazdaságilag nem megvalósítható” – állította az NHTSA jelentése, visszhangozva Nordhaus gondolatmenetét.
Nordhaus azonban tévedett. Amint azt a Nature Climate Change című folyóiratban megjelent új tanulmány megállapította, számos alapvető feltételezése elavult, illetve „módszertani hiányosságokból” ered.
A valóság az, hogy a 1,5 Celsius-fokos klímavédelmi célon belül maradni az energia, a gazdaság, a földhasználati rendszerek, a mezőgazdaság, az erdőtelepítés és az életmód gyors átalakításával lehetséges – olyan radikális politikai változtatásokkal, amelyekre sem az Egyesült Államok, sem az Egyesült Királyság kormánya nem törekszik.
A Védelmi Minisztérium tervei tehát a jelenlegi kormányzati „business-as-usual” politika alapján kerülnek kidolgozásra, amely történetesen szorosan illeszkedik ahhoz a forgatókönyvhöz, amelyet William Nordhaus „gazdaságilag optimálisnak” tart.
Gyakorlatilag a biztonságos éghajlat lehetőségét feláldozzák a GDP oltárán.
Amikor az éghajlat összeomlik, a háború fog megmenteni minket
Nem meglepő tehát, hogy miután a jelentés elfogadja a katasztrofális felmelegedés elkerülhetetlenségét, az Egyesült Királyságot komoly új katonai fejlesztések programjára szólítja fel, válaszul arra a forgatókönyvre, amely szerint világszerte felgyorsuló éghajlati válságok várhatók.
A jelentés a fokozott katonai tevékenység két fő területét azonosítja. Az egyik a „Katonai segítségnyújtás a polgári hatóságoknak (Military Aid to the Civil Authorities, MACA)”, ahol a brit hadsereg fokozottabban támogatja a belföldi társadalmi funkciókat. Ennek „jelentősége valószínűleg nőni fog, ahogy egyre több éghajlattal kapcsolatos katasztrófa éri az Egyesült Királyságot”.
A másik a „Humanitárius segítségnyújtás és katasztrófaelhárítás (Humanitarian Assistance and Disaster Relief, HADR)”, mivel „elképzelhető, hogy a fegyveres erőket felkérik, hogy nyújtsanak ilyen jellegű támogatást a tengerentúli helyi erőknek, az Egyesült Királyság nemzetközi katasztrófa-elhárítással kapcsolatos kötelezettség-vállalásaira hivatkozva”.
Az egyik fő terület, amire az Egyesült Királyság hadseregének fokozott figyelmet kellene fordítania, az „az Északi-sarkvidék és az északi sarkkörön túli területekkel rendelkező országok (Magas Észak – High North)”, amelyek az emelkedő hőmérséklet miatt „hozzáférhetőbbé és új, geostratégiai szempontból kiemelt területekké válnak”.
Az alsóház védelmi bizottsága által készített 2018-as jelentés szerint az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos érdeklődés fókuszában az áll, hogy a tengeri jég eltűnésével „lehetővé válik az olyan erőforrások kiaknázása, amelyekhez korábban nem lehetett vagy gazdaságilag ésszerűtlen volt hozzáférni”:
„2008-ban az amerikai földtani intézet (US Geological Survey, USGS) becslése szerint az Északi-sarkvidék technológiailag kitermelhető erőforrásai a világ feltáratlan földgázkészleteinek mintegy 30 százalékát és a világ feltáratlan kőolajkészleteinek 13 százalékát teszik ki. A régió feltehetően jelentős ritkaföldfém-, és egyéb ásványkészleteket is tartalmaz.”
Az ellenőrzés kiterjesztése az Északi-sarkvidékre
A RAND Europe jelentése ezért sürgeti a Védelmi Minisztériumot, hogy biztosítson jelentős katonai erőt az Egyesült Királyság részéről az Északi-sarkvidéken, azért, hogy „diplomáciai hatalmat gyakorolhasson a globális stratégiai küzdőtéren”. Az éghajlatváltozásra adott válasznak ez a militarizálása egyben az Egyesült Királyság nagyhatalmi riválisaival szembeni fellépést is jelenti:
„Az Egyesült Királyság arra való felkészültsége, hogy hadserege az éghajlatváltozással kapcsolatos események során bevethető legyen, az Egyesült Királyság és a NATO ellenfelei felé irányuló stratégiai üzenet részévé válhat Továbbá, ha az ellenfelek aktívabbnak tűnnek az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések kezelésében vagy az éghajlatváltozással összefüggésben más országokban végrehajtott küldetésekben, ez stratégiai következményekkel járhat az Egyesült Királyság hatalmára a globális biztonsági erőtérben.”
Így az Északi-sarkvidék stratégiai jelentősége várhatóan növekedni fog, mivel a jég olvadása miatt az ásványkincsek elérhetővé válnak.
„Konkrétan az Egyesült Királyság fegyveres erőinek arra való felkészültsége, hogy az éghajlattal kapcsolatos válságokra reagáló műveletek részeként küldetéseket hajtsanak végre az Északi-sarkvidéken túl és a brit tengerentúli területeken, a jövőben még fontosabbá válhat” – magyarázza a jelentés.
„Különösen az Északi-sarkvidék és a Magas Észak területein, az új, geostratégiailag fontos régiók megnyitása jelentős hatással lehet a globális hajózási és így a védelmi felszerelések szállítási útvonalaira is, főleg, mivel várhatóan a régióban tovább fokozódik a katonai jelenlét.”
Az Egyesült Királyság katonai beavatkozásai gyakoribbá válhatnak a Karib-térségben, Kelet-Ázsiában és a Szubszaharai Afrikában is.
A brit katonai erőket a nagyvárosi árvizek elleni küzdelemben is bevethetik. A jelentés szerint erre rendszeresen sor kerülhet, mivel a világ lakosságának mintegy 50 százaléka tengerparti régiókban él, és a világ legnagyobb városai a tengerparton vagy annak közelében vannak.
Erőforráshiány
A jelentés elismeri, hogy ilyen humanitárius műveletekre az „erőforráshiány enyhítése” érdekében is szükség lehet:
„Az éghajlatváltozás hosszadalmas HADR-műveleteket (Humanitarian Assistance and Disaster Relief – Humanitárius Segítségnyújtás és Katasztrófa Elhárítás) és beavatkozásokat tehet szükségessé, ugyanakkor képesnek kell lenni a válsághelyzetekre adott gyors, rövid távú segítségnyújtásra is. Ezen túlmenően, az erőforráshiány a konfliktusok fokozódásához és instabilitáshoz vezethet, ami további katonai műveleteket tehet szükségessé.”
Az erőforráshiány közvetlenül alááshatja az Egyesült Királyság katonai műveleteit, mivel a „szélsőséges éghajlati események” okozta zavarok hatással vannak a kulcsfontosságú ellátási láncokra is. Más szóval, elképzelhető, hogy az Egyesült Királyság hadseregének háborúba kell vonulnia pusztán azért, hogy (a kritikus erőforrásokhoz való hozzáférés fenntartásával) biztosítsa a hadrafoghatóságát.
„A védelmi ipar infrastruktúráját valószínűleg szintén befolyásolhatják az éghajlattal kapcsolatos események, amelyek megzavarhatják az ellátási láncok egyes részeit vagy akár egészét is, és így a fegyveres erők alapvető felszerelésekkel való ellátottságát és az ütőképességét” – figyelmeztet a jelentés.
Nagy-Britannia elveszítheti „az ellátási lánc olyan alapanyagaihoz való hozzáférést, mint a védelmi berendezések, felépítmények és alkatrészek gyártásához használt ásványi anyagok”, abban az esetben például, ha „az erőforráshiány miatt erőszakos konfliktusokra kerül sor az ásványokat kitermelő régiókban”.
Az ilyen zavarok pedig alááshatják a „haderő készültségét”.
A Védelmi Minisztérium jelenlegi tervezési megközelítése jól mutatja, hogy mi történik, ha a kormányok az éghajlati katasztrófával kapcsolatban továbbra is a megszokott módon (business-as-usual alapon) működnek: végül a katonaság veszi át az irányítást. A probléma az, hogy katonai beavatkozással nem lehet legyőzni az éghajlatváltozást. Valójában tehát a Védelmi Minisztérium éghajlatvédelmi stratégiája a kontrollált irányításvesztés útmutatója.
A bejegyzés Nafeez Ahmed, a Vice oldalon 2020-ban közölt írása alapján készült.
