Nosztalgiával, boldog aranykorként gondolhatunk nemsokára a jelenlegi időszakra. Hamarosan alapvetően változhat meg mindannyiunk élete, tudósok egy csoportja szerint ugyanis napról-napra nő a civilizációnk összeomlásának lehetősége. Nem a világ vége jön el, csupán sok minden másképpen lesz, évről-évre rosszabbul, nehezebben fogunk élni, és nem kizárt, hogy a jövőben sokkal kevesebb ember lesz majd a Földön. A téma egyik hazai szakértőjével, Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval beszélgettünk arról, hogy mi várhat ránk hamarosan ebben az egyre bizonytalanabb új világban.
-
A világunk alapvetően átalakulhat a következő évtizedekben.
-
Az infrastruktúra fejlődése ellenére civilizációnk összeomlása elkerülhetetlennek tűnik.
-
Az éghajlatváltozás és az erőforrások hiánya alapvetően megváltoztatja életformánkat.
-
A globális élelmiszerellátás egyre sérülékenyebbé válik, ami növeli a szélsőséges válságok esélyét.
Generációknak adott erőt a küzdelmes, nehéz időkben, hogy a gyermekeikre jobb élet vár majd. A „régen minden jobb volt” közhelyét és az örök elégedetlenkedők hangját a statisztikák is cáfolják: többnyire valóban jobban élünk, mint szüleink, pláne nagyszüleink, akik sokszor súlyos nélkülözésekkel küzdöttek. A mai Magyarországon a legszegényebb honfitársaink többsége is olyan életszínvonalon él, amely évszázadokkal ezelőtt még csak a társadalmi elit kiváltsága volt. Ennek a korszaknak azonban hamarosan vége szakadhat.
Más világ születik
Mindannyian örökösen azt hallgattuk az idősektől, hogy mi minden nem jutott nekik a múltban. A most megszülető generációk viszont már azzal fognak szembesülni, hogy milyen elképesztően jó dolguk volt a szüleiknek, nagyszüleiknek, számukra pedig ez a jó világ már nem lesz más, mint egy halványuló emlék. Egy korszak lezárul, és egy teljesen új, sokkal zordabb világ van születőben, amelyben a megszokott bőség és biztonság egyre inkább kivételnek számíthat majd.
A civilizációs összeomlás egyik elismert szakértője, Dmitrij Orlov, orosz származású amerikai mérnök és író, öt szakaszát különbözteti meg a folyamatnak: pénzügyi, gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális összeomlást – később ezt kiegészítette az ökológiai összeomlás folyamatával is. Stumpf-Biró Balázs magyar kutató szerint ezek nem feltétlenül ebben a sorrendben következnek be, akár párhuzamosan is megtörténhetnek, az összeomlás folyamata azonban feltartóztathatatlannak tűnik.
Ez nem távoli jóslat, hanem a következő néhány évtized valósága. Az, hogy pontosan hogyan és milyen formában zajlik le ez a folyamat, az országonként változhat.
– A világunk akár a felismerhetetlenségig is átalakulhat, és hogy az mennyiben különbözik majd a jelenlegi életünktől, az attól is függ, hogy hol élünk – fogalmaz a kutató. A Notre-Dame Egyetem tanulmánya szerint minél fejlettebb egy ország gazdasága, társadalma, kultúrája és infrastruktúrája, annál tovább lesz képes ellenállni a kibontakozó katasztrófák hatásainak.
Nincs több autó és nyaralás
Több, egymással összefüggő tényező gyorsítja fel az összeomlás folyamatát. Gelencsér András, a Pannon Egyetem volt rektora már három éve általános meghökkenést keltett azzal a kijelentésével, hogy hamarosan kifogyhatunk a Föld egyes kritikus nyersanyagaiból. Nemcsak a kőolaj és a földgáz mennyisége véges, hanem eltűnőben van a telefonokhoz nélkülözhetetlen kobalt, vagy az építkezésekhez szükséges folyami homok is. Összesen 17 kritikus elem tűnhet el belátható időn belül. Közben az éghajlatváltozás is súlyosbodik, amelynek fékezéséhez még több erőforrásra lenne szükség.
A légkörkutató szerint életformánk alapjaiban fog átalakulni, és nem a további fejlődés irányába. A legkevesebb, hogy nem fogunk évente új telefont vásárolni, de eltűnhetnek a bevásárlóközpontok, a napi húsevés, a saját autó, a fapados repülés, a tengerparti nyaralás, a fűtött lakás, a légkondicionáló és sok minden más is, amit ma magától értetődőnek veszünk. Mintha visszatérnénk a nagyszüleink korába.
Az aranykor vége
Stumpf-Biró Balázs szerint egyértelmű, hogy a szebb jövő ígérete véget ért. A mai felnőtt generációnak még része lehetett a XX. és a XXI. század fordulójának aranykorában, ám ezt viszonylag gyors és látványos hanyatlás követi majd. A század közepére a Föld népessége elérheti a 10 milliárdot, amelynek közel 70 százaléka városi környezetben él majd, és ők lesznek a leginkább kiszolgáltatva egy rendszerszintű összeomlás következményeinek.
Egy hirtelen váltással a mindennapok világa akár az ipari forradalom előtti időkhöz vagy a világháborúk utáni évek nyomorához válhat hasonlóvá. A különbség az, hogy míg 1945-ben egy harcedzett, nehézségekhez szokott nemzedéknek kellett helytállnia, addig ma egy sokkal kényelmesebb, a valóságtól eltávolodott társadalomnak kell majd boldogulnia a megváltozott körülmények között.
Globális éhezés jöhet, kincs lehet minden, ami ehető
Nem lehet a mai emberek túlélési esélyeit összevetni a régi idők generációival. Ma már a falvakban is városias jellegű életet élnek az emberek, sajnos elvesztek az önellátáshoz szükséges alapvető készségek. Lassan a főzésről is leszokunk, készételeket vásárolunk, amivel egyszerre romboljuk az egészségünket és növeljük a függőségünket. Az élelmiszerek ára elképzelhetetlen mértékben emelkedhet majd, miközben a minőségük is folyamatosan romlik – már ha egyáltalán kaphatóak lesznek.
Az élelmiszerhiány egyre gyakoribbá válhat, és a helyzetet súlyosbítja, hogy a világ kalóriabevitelének 60 százalékát mindössze három növény adja: búza, kukorica és rizs. Ezeket döntően négy-öt nagy régióban termesztik, így ha ezek közül kettőt-hármat egyszerre súlyos időjárási katasztrófa ér, például aszály sújt, az már önmagában is globális éhínséget válthat ki. A szélsőséges időjárás pedig a kiskerteket éppen úgy nem kíméli majd, mint a nagyüzemi mezőgazdaság földjeit.
Két hét a káoszig
Stumpf-Biró Balázs szerint amikor a valóság hirtelen rájuk zúdul, tömegek eshetnek majd pánikba, a hatóságok pedig egyre kevésbé lesznek képesek betartatni a törvényeket. Egy ilyen helyzetben a városokban különösen nehéz lehet a helyzet, amennyiben a közműszolgáltatások szünetelnek. Az élelmiszer és ivóvíz hiánya súlyos válságot idézhet elő. Egy, a német parlament által rendelt tanulmány szerint az áramellátás megszűnését követően két hét is elég lehet ahhoz, hogy a társadalom szövete széthulljon.
Alapvető szolgáltatások nélkül akár jelentős káosz is kialakulhat. A folyamatos bizonytalanság pedig a demokratikus intézmények további leépüléséhez és a tekintélyelvű rendszerek kialakulásához vezethet.
Valószínűleg ez az utolsó évtized, amely még inkább hasonlít a mögöttünk hagyott időszakra, mert a következő évtizedtől ez már fordítva lesz igaz. Mit tehetünk akkor, ha ezek a folyamatok lényegében visszafordíthatatlanok? Stumpf-Biró Balázs szerint a legfontosabb, hogy megértsük az összefüggéseket, és ne illúziók mentén, hanem a valóság ismeretében hozzunk meg fontos döntéseket őszintén az életünkkel kapcsolatban.
A még viszonylag normális időszakból előttünk álló minden egyes nap egy alkalom arra, hogy hálásak legyünk az életünkért és egy lehetőség a valódi cselekvésre – vélekedik Stumpf-Biró.
– A Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) és a Cassandra program célja éppen az, hogy segítsen ráébreszteni a közvéleményt arra, mit is jelent a Nagy Felbomlás folyamata, milyen következményekkel járhat az emberi civilizációra és az egész ökoszisztémára nézve , és hogy milyen hiteles válaszokat is adhatunk mi minderre. Egy olyan világban, ahol minden fontosabb annál, ami mindennél fontosabb, ideje ráébrednünk arra, hogy mindössze annyiról dönthetünk, hogy mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott – fűzte hozzá a kutató.
A bejegyzés Vajta Zoltán, a Blikk.hu oldalon 2025-ben közölt írása alapján készült.
