Kisebb vagy nagyobb mértékben, ám mindannyian szembesülünk traumákkal, nehézségekkel és más stresszhatásokkal életünk során. Ez az útmutató abban segíthet bennünket, hogyan alkalmazkodjunk a változással járó élethelyzetekhez, és miként léphetünk túl rajtuk úgy, hogy közben mégis azt érezzük, erősebbek vagyunk, mint valaha.
Képzelje el, hogy egy csónakkal útnak indul egy folyón. Van Önnél egy térkép, amely megmutatja, hogy a csendes és sekélyvizű szakaszok mellett elkerülhetetlenül szembe kell néznie olykor zúgókkal és kanyargó, háborgó részekkel is. Mit gondol, hogyan tudna biztonságosan átkelni a nehéz szakaszokon, és megbirkózni az előre nem látható kihívásokkal?
Talán tapasztalt hajósok segítségét kérné az útvonal megtervezéséhez, vagy megbízható barátok társaságára támaszkodna az út során. Lehet, hogy becsomagolna néhány plusz mentőmellényt, esetleg egy masszívabb csónakot választana. A megfelelő eszközökkel és támogatással biztos lehet benne, hogy nemcsak túléli a folyami kaland kihívásait, hanem magabiztosabb és bátrabb emberként kerülhet ki belőle.
Mi a reziliencia, azaz a rugalmas ellenálló képesség?
Az élethez ugyan nem jár térkép, de mindenki találkozik kanyarokkal és fordulatokkal a saját útján – legyen szó akár mindennapi kihívásokról vagy az egész életünkre hosszútávú hatással bíró traumatikus eseményekről, mint például egy szeretett személy elvesztése, egy a mindennapjainkat alapjaiban megváltoztató baleset vagy egy súlyos betegség. Ezek a változások mindenkit másképp érintenek, egyedi gondolatok, mélyreható érzelmek és bizonytalanság áradatát hozva magukkal. Mégis, az emberek általában jól alkalmazkodnak az életet megváltoztató és stresszes helyzetekhez – részben éppen a rezilienciának köszönhetően.
A pszichológusok a rezilienciát úgy határozzák meg, mint az a folyamat, amely során valaki képes rugalmasan alkalmazkodni a nehézségekhez, traumákhoz, tragédiákhoz, fenyegetésekhez vagy jelentős stresszforrásokhoz – mint például a családi és párkapcsolati kihívásokhoz, súlyos egészségügyi problémákhoz, vagy munkahelyi és pénzügyi nehézségekhez. Miközben a reziliencia azt jelenti, hogy szó szerint „visszapattanunk”, azaz viszonylag gyorsan talpra állunk ezekből a nehéz helyzetekből, gyakran egészen mély, akár gyökeres személyes fejlődést is megtapasztalhatunk.
Az ilyen kellemetlen események – akárcsak a zúgó folyók – fájdalmasak és nehezek lehetnek ugyan, ám mégsem szükségszerű, hogy jelentősen megváltoztassák életminőségünket. Számos területen ugyanis komoly befolyással bírunk a saját életünkre, alakíthatjuk, és fejlődhetünk is, ha úgy szeretnénk. Gyakorlatilag ez a reziliencia szerepe. A reziliencia fejlesztése nemcsak abban segít bennünket, hogy átvészeljük a nehezebb helyzeteket, hanem abban is, hogy fejlődjünk, és akár változtathassunk is az életkörülményeinken.
A reziliencia mindannyiunkban ott lapul
A fejlett rugalmas ellenálló képességgel rendelkező emberek élete sem mentes a nehézségektől vagy a megpróbáltatásoktól. Azok, akik életük során komoly traumát vagy nehézséget szenvedtek el, gyakran érzelmi fájdalmat és stresszt élnek át. Valójában a rezilienciához vezető út jelentős érzelmi megpróbáltatásokkal is együtt járhat.
Bár bizonyos tényezők miatt egyes emberekben ez a képesség fejlettebb lehet, a reziliencia egyáltalán nem egy veleszületett tulajdonságunk, amely csak néhány emberre jellemző. Éppen ellenkezőleg, a reziliencia olyan viselkedési formák, gondolatok és cselekedetek összessége, amelyeket bárki megtanulhat és fejleszthet magában, bármikor az élete folyamán.
A kutatások szerint a reziliencia egy teljesen hétköznapi, nem pedig valami rendkívüli, egyedülálló dolog. Például a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az amerikai emberek reakciói és az egyéni erőfeszítéseik azzal kapcsolatban, hogy az életüket újjáépítsék, nagyon jól rámutatott arra, hogy a reziliencia a hétköznapi emberekben is jelen lehet.
A reziliencia fejlesztése kissé hasonló ahhoz, mint amikor testedzést végzünk azért, hogy növeljük az izomzatunkat: időt és tudatos odafigyelést igényel. Négy kulcsfontosságú tényezőre – kapcsolataink ápolására, a jóllétünkre, az egészséges gondolkodásra és az értelemre – való összpontosítás segíthet nekünk abban, hogy ne csupán ellenálljunk a nehézségeknek, hanem tanuljunk belőlük és képesek legyünk általuk a fejlődésre. Használjuk tehát bátran ezeket a módszereket a célból, hogy megerősítsük képességeinket a kritikus helyzetek kezelésében és a továbblépésben.
Személyes kapcsolataink ápolása
Helyezzük előtérbe a kapcsolatainkat. Kapcsolódjunk olyan emberekkel, akik együttérzőek és megértőek, akik emlékeztetnek bennünket arra, hogy a nehézségek közepette sem vagyunk egyedül. Keressük olyan megbízható és őszinte emberek társaságát, akik megértik az érzéseinket, és támogatják a reziliencia készségének fejlesztését.
A traumatikus, fájdalmas események hatására néhány ember hajlamos lehet az elszigetelődésre, azonban fontos, hogy elfogadjuk a segítséget és támogatást azoktól, akik törődnek velünk. Akár minden héten szervezünk egy randevút a házastársunkkal, akár ebédet tervezünk egy barátunkkal, próbáljunk meg időt szánni azokra a kapcsolatainkra, amelynek keretében a másik fél őszintén törődik velünk.
Csatlakozzunk egy közösséghez. Az egyéni kapcsolatok mellett sokan úgy vélik, hogy az aktív részvétel a helyi közösségekben, hitközösségekben vagy más szervezetekben egyfajta szociális támogatást is nyújt számukra, és segít visszanyerni az életükbe vetett hitet, a reményt. Keressen olyan csoportokat a környezetében, amelyek támogatást nyújtanak, valamilyen közös célkitűzésről szólnak vagy egyszerűen csak maga az együttlét örömmel tölti el a szívét, amikor arra éppen szüksége van. Az ilyen közösségi tevékenységek nemcsak a szociális kapcsolatainkat erősítik, hanem az érzelmi rezilienciánkat is fejlesztik.
A jóllétünk ápolása
Gondoskodjunk a testünkről. Az önmagunkról való gondoskodás nem csupán egy modernkori, népszerű kifejezés, hanem egy valódi gyakorlat a mentális egészségünk megőrzéséhez és a rugalmas ellenálló képességünk fejlesztéséhez. Hiszen a stressz éppúgy fizikai, mint érzelmi jelenség is egyben. Az egészséges életmódra való törekvés – mint például a megfelelő táplálkozás, elegendő alvás, kellő mennyiségű vízfogyasztás és rendszeres testmozgás – megerősítheti a testünket a célból, hogy képesek legyünk rugalmasan alkalmazkodni a stresszhelyzetekhez és csökkentheti az olyan érzelmek hatását, mint a szorongás vagy a depresszió.
Gyakoroljuk a tudatos jelenlétet. A tudatos jelenlét gyakorlása olyan tevékenységek révén, mint a naplóírás, a jóga vagy más spirituális gyakorlatok, mint például az ima vagy a meditáció, támogathatja az embertársainkkal való kapcsolódásunkat és reménnyel tölthet el minket. Ez jelentős mértékben segítheti azt, hogy hatékonyabban kezeljük a rezilienciát igénylő helyzeteket. Amikor naplót ír, meditál vagy imádkozik, gondoljon az életében fellelhető pozitív lehetőségekre, és rendszeresen idézze fel magában azokat a dolgokat, amelyekért hálás, még a legkilátástalanabbnak tűnő időkben is.
Kerüljük a romboló megoldásokat. Kísértést jelenthet, hogy fájdalmunkat alkohollal, drogokkal vagy más szerek használatával enyhítsük, de ez épp olyan, mintha egy mély, vérző sebet egy sima ragtapasszal fednénk le. Ehelyett koncentráljunk inkább a testünk erőforrásaira, hogy képesek legyünk kezelni a stresszt, ahelyett hogy annak a teljes megszüntetésére koncentrálnánk.
Leljünk rá életünk valódi céljára
Segítsünk másokon. Legyen szó önkéntes munkáról egy helyi hajléktalanszállón vagy egyszerűen egy barátunk támogatásáról, mások segítése értelmet adhat az életünknek, növelheti az önbecsülésünket, lehetőséget biztosít a másokkal való kapcsolódásra, és kézzelfogható módon segíthetünk embertársainknak. Mindezek elősegíthetik a reziliencia fejlesztését is.
Cselekedjünk előrelátóan. Fontos felismerni és elfogadni a bennünk felbukkanó érzelmeket, főleg egy-egy nehezebb élethelyzetben. Azonban elengedhetetlen az is, hogy segítsük önmagunkat a felfedezés útján, és feltegyük a következő kérdést: „Mit tehetek a problémám megoldása érdekében?” Ha egy kihívás, vagy akadály túlságosan nagynak, és ijesztőnek tűnik, osszuk fel őket kisebb, kezelhető részekre.
Például: Ha elvesztette az állását, nem biztos, hogy képes lesz meggyőzni a főnökét arról, miszerint hiba volt Önt elbocsátani. Ám szánhat arra minden nap egy órát, hogy fejlessze a legfontosabb erősségeit vagy frissítse az önéletrajzát. A kezdeményezőkészség emlékeztetni fogja arra, hogy életének a feszültebb időszakaiban is képes rálelni arra az ösztönző erőre és célkitűzésekre, amelyek növelik annak valószínűségét, hogy a fájdalmas időszakokban is elboldoguljon.
Haladjunk céljaink felé. Tűzzünk ki reális célokat, és tegyünk rendszeresen legalább egy apró lépést annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk célunk eléréséhez. Lehetőleg ne összpontosítsunk túlságosan nagy, elérhetetlennek tűnő feladatokra. Ehelyett kérdezzük meg magunktól: „Mi az az egy dolog, amit ma biztosan meg tudok tenni, hogy közelebb kerüljek ahhoz, amit szeretnék elérni?” Például: Ha éppen azzal küzd, hogy elveszített egy szeretett személyt és szeretne továbblépni, csatlakozhat egy gyászfeldolgozó csoporthoz.
Keressünk lehetőségeket önmagunk felfedezésére. Sokan úgy vélik, hogy egy nehézség hatására képesek voltak valamilyen szempontból a fejlődésre. Például egy tragédia vagy megpróbáltatás után az emberek gyakran számolnak be arról, hogy javultak és megerősödtek az emberi kapcsolataik, még akkor is, ha éppen sebezhetőnek érzik magukat. Ez növelheti az önbecsülésüket és erősítheti az élet iránti megbecsülésüket.
Engedjük át magunkat az egészséges gondolatoknak
Tartsunk mindent szem előtt. Az, ahogyan gondolkodunk, nagyban befolyásolhatja azt, hogyan érezzük magunkat – és hogy mennyire fejlett a rugalmas ellenálló képességünk, amikor kihívásokkal szembesülünk. Törekedjünk az észszerűtlen gondolkodási minták azonosítására, mint például a problémák túldramatizálására való hajlam vagy amikor úgy érezzük, az egész világ ellenünk van. Figyeljünk tudatosan a kiegyensúlyozottabb gondolkodásra.
Például ha úgy érzi, egy adott kihívás túlságosan megterheli Önt, emlékeztesse magát arra, hogy az, ami történt, nem feltétlenül befolyásolja érdemben magát a jövőt, és Ön egyáltalán nem tehetetlen. Lehet, hogy nem képes érdemben megváltoztatni a történteket, de megváltoztathatja azt, hogyan értelmezi és hogyan reagál rá.
Fogadjuk el a változást. Első lépésként ismerjük el, hogy a változás az élet szerves része. Egyes célokat vagy terveket – amiket korábban kitűztünk magunk elé – bizonyos nehezítő körülmények miatt esetleg már nem tudunk megvalósítani. Az elkerülhetetlen élethelyzetek elfogadása segíthet bennünket abban, hogy azokra a dolgokra összpontosítsunk, amelyekre még van ráhatásunk és képesek vagyunk azokon változtatni.
Maradjunk bizakodóak. Amikor az életünk nem a terveink szerint alakul, bizony komoly kihívás bizakodónak maradni. Az optimista szemlélet segíthet nekünk abban, hogy alapvetően jó dolgokat várjunk az életünkben. Képzeljük el azt, amit szeretnénk elérni, ahelyett, hogy azzal törődnénk, amitől éppen félünk. Figyeljük meg az apró változásokat, amelyek révén jobban érezzük magunkat, miközben éppen benne vagyunk egy feszültséggel teli élethelyzetben.
Tanuljunk a múlt tapasztalataiból. Ha visszatekintünk arra, hogy ki vagy mi segített nekünk a korábbi, nehézségekkel teli időkben, rájöhetünk, hogyan reagálhatunk hatékonyabban az új kihívásokra. Emlékeztessük magunkat arra, honnan merítettünk erőt, és kérdezzük meg magunktól, mit tanultunk ezekből a tapasztalatokból.
Segítségkérés
A rugalmas ellenálló képességünk fejlesztése során kulcsfontosságú, hogy merjünk segítséget kérni, amikor éppen szükségünk van rá.<
Számos ember számára elegendő lehet mindössze a saját erőforrásaira és a korábban említett módszerekre támaszkodni a reziliencia fejlesztéséhez. Néha azonban előfordulhat, hogy valaki elakad, vagy nehézségei támadnak a reziliencia útján.
Egy képzett mentális egészségügyi szakember, például egy pszichológus segíthet abban, hogy egy számunkra megfelelő gyakorlatot dolgozzunk ki a továbblépéshez. Mindenképpen érdemes szakemberhez fordulnia, ha úgy érzi, hogy egy trauma vagy stresszhatás akadályozza Önt a mindennapi működésben, alapvető tevékenységei elvégzésében.
Tartsa szem előtt, hogy a különböző emberek különböző légkörben érzik jól és komfortosan magukat, ezért válasszon olyan szakembert, aki az Ön számára a legmegfelelőbb.
Az egyik legfontosabb dolog annak tudatosítása, hogy nincs egyedül ezen az úton. Bár nem tud minden körülményt irányítani, összpontosítson az életében azokra a kihívásokra, amelyeket szerettei és megbízható szakemberek támogatásával képes megfelelően kezelni.
A bejegyzés az American Psychological Association oldalon 2020-ban közölt írás alapján készült.
