Az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások alkalmával számos technikai kifejezés jelenik meg a szakemberek közötti párbeszédekben. Emiatt az egyes országok által vállalt különböző típusú intézkedések és kötelezettségek közötti különbségtétel komoly kihívást jelenthet. Ez a cikk áttekintést nyújt három kulcsfontosságú fogalomról – mitigáció, adaptáció és reziliencia – és arról, hogyan is kapcsolódnak ezek egymáshoz.
Mitigáció
A mitigáció az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok légkörbe kerülésének visszafogását, bolygónk üvegházhatásúgáz-elnyelő képességének növelését, tehát tulajdonképpen az éghajlatváltozás ütemének lassítását, illetve a bolygóra gyakorolt hatásának enyhítését jelenti.
A mitigáció szemlélete szerint a légkörben található üvegházhatású gázok koncentrációjának csökkentése mindenképpen emberi beavatkozást igényel. Ez gyakorlatilag a legfőbb lépés ahhoz, hogy elérhessük a nettó nulla kibocsátást és a globális átlaghőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius-fok alatt tarthassuk.
A mitigáció – vagy más szóval enyhítés, csökkentés – magában foglal minden olyan típusú intézkedést, amely kivonja a légkörből az üvegházhatású gázokat, vagy legalábbis csökkenti azok kibocsátását, beleértve:
- az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállást;
- új technológiák alkalmazását a szén-dioxid légkörből való kivonására vagy mértékének csökkentésére;
- a természetes szénelnyelők, például az erdők és óceánok védelmét, amelyek megkötik, kivonják a szén-dioxidot a légkörből; és
- magatartásbeli változást, valamint egyfajta szemléletváltást a kollektív karbonlábnyomunk csökkentése érdekében, mint például helyi forrásból származó anyagok használata és utazási szokásaink megváltoztatása.
Adaptáció
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás azt jelenti, hogy igazodunk a bolygónkon bekövetkező változásokhoz és a megváltozó életkörülmények hatásaihoz. Ez magában foglalja az éghajlatváltozás kedvezőtlen folyamatainak, hatásainak megértését, valamint az ezekre való felkészülést, az alkalmazkodást és a következmények enyhítését. Emellett vonatkozhat az éghajlatváltozásból fakadó előnyök felismerésére és az abból fakadó észszerű cselekvésre. Röviden tehát: alkalmazkodás az új valósághoz.
Az adaptációval kapcsolatos intézkedésekre néhány példa:
- tengerszint-emelkedés elleni védekezés kapcsán gátak, egyéb védművek építése;
- az épületek és az infrastruktúra védelme a lassú és a hirtelen kialakuló időjárási eseményekkel, jelenségekkel szemben;
- a mezőgazdaságban és az élelmiszertermelésben a termények oly módon való elosztása, hogy azok megfeleljenek a melegebb, hidegebb vagy csapadékosabb éghajlati körülményeknek;
- magatartásbeli változás, valamint egyfajta szemléletváltás az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében, például az élelmiszerpazarlás csökkentése.
Reziliencia
A reziliencia – azaz rugalmas ellenálló képesség – az éghajlatváltozás hatásaira való felkészülést és az azokból való mielőbbi helyreállítási képesség kialakítását, megerősítését jelenti. Az éghajlatváltozással szembeni reziliencia arra a készségre utal, miszerint felismerhetjük, megérthetjük és ezáltal helyesen kezelhetjük az éghajlatváltozás káros hatásait és következményeit. Gyakran összekeverik az adaptációval, bár a kettő kapcsolódik egymáshoz, némiképp mégis különböznek egymástól. Az adaptáció azt a folyamatot jelenti, amely során „alkalmazkodunk az aktuális vagy várható éghajlatváltozásból fakadó körülményekhez és azok hatásaihoz”. Míg a reziliencia maga az a külső-belső erőforrás és ellenálló képesség, amely lehetővé teszi, hogy ezekre a megváltozó körülményekre és azok hatásaira valóban felkészüljünk, különös tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos kritikus események következményeiből történő mielőbbi „helyreállításra”.
Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó reziliencia növelését szolgáló néhány gyakorlati példa:
- korai figyelmeztető rendszerek fejlesztése a veszéllyel fenyegető, kritikus események, például a szélsőséges időjárási jelenségek előrejelzésére és monitorozására;
- zöldterületek növelése a városi területeken belül az árvíz-elnyelő kapacitás növelése érdekében;
- fák ültetése az extrém hőség enyhítése céljából a városi területeken.
Hogyan kapcsolódnak össze ezek a fogalmak?
Az egyik ok, amiért a mitigáció, az adaptáció és a reziliencia fogalmainak megkülönböztetése komoly kihívás, az, hogy ezek szorosan összekapcsolódnak egymással. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának csökkentésére tett erőfeszítések nagyban meghatározzák azt, hogy az embereknek és élőhelyeiknek milyen mértékben kellene alkalmazkodniuk az éghajlatváltozás hatásaihoz, valamint milyen fokú rezilienciára lesz szükségük ahhoz, hogy a számos esetben elkerülhetetlen, szélsőséges időjárási események okozta károkat mielőbb helyreállíthassák. Mindez érvényes a pénzügyi támogatásokra, valamint az e három területet támogató technológiák fejlesztésére is.
A bejegyzés a DLA Piper oldalon 2023-ban közölt írás alapján készült.
