Részlet az Üdvözöljük a Nagy felbomlás korában: Eligazodás a természeti és társadalmi összeomlással járó polikrízisben című kiadványból.
„Ha már nagyjából kialakult az elképzelésünk arról, mit jelent az ellenálló képesség, elkezdhetjük alkalmazni ezt a rendszerekre, oly módon, hogy ösztönözzük az ellenálló képességet növelő, és visszaszorítjuk az ellenálló képességet csökkentő jellemzőket. Valószínűleg hasznos lesz, ha a személyes ellenálló képességünket erősítő három konkrét szempontra összpontosítunk: az információs, az érzelmi/lelki és a gyakorlati ellenálló képességre.
A. Tudásbeli hozzáértés
A Nagy Felbomlás folyamata képes arra, hogy megzavarja gondolkodásunkat. Problémák összefüggő és egymásra épülő hullámaival találkozunk majd, amelyeken túl kell jutnunk, mindezt erős információs túlterheltség mellett. Számos, információt továbbító rendszer tájékoztat majd félre minket, és mutat rá képzelt vagy akár valódi felelősökre. Ennek eredményeképpen fokozódik egymás hibáztatása és az ebből fakadó konfliktusok. A szükségtelen ellenségeskedés elkerülése érdekében egymás jobb megértésére kell törekednünk, ami az együttérzés és a békesség alapja. A jobb megértésért azonban tennünk is kell, mégpedig a következőket:
Tanuljunk meg rendszerekben gondolkodni! Amint Donella Meadows, Thinking in Systems (Rendszerekben gondolkodva) című klasszikus művében rámutatott, a világ kulcsfontosságú aspektusait leginkább bonyolult – sok, egymással együttes kölcsönhatásban lévő részből álló – rendszerként lehet megérteni, nem pedig egyszerű ok-okozati összefüggéspárokként. A rendszerek működési módjának megértése nélkül nem érthetjük meg azok időről időre megjelenő rugalmatlanságát sem. A Nagy Felbomlás okai sem érthetők meg maradéktalanul – így megfelelő válaszok sem adhatók rájuk – anélkül, hogy megértenénk a rendszert működtető dinamikákat.
Fejlesszük a kritikai gondolkodás képességét! Az összeesküvés-elméletektől és propagandától hemzsegő társadalmi közegben meg kell tudni különböztetni az igazságot a fikciótól. A kritikai gondolkodás szintén alapvető a jelenlegi rendszerek és változó állapotuk megértéséhez, ahogy ahhoz is, hogy képesek legyünk újratervezni ezeket a rendszereket, és megadni a Nagy Felbomlás túlélését lehetővé tévő válaszokat. Minden, amit gondolunk, vagy éppen teszünk, tényeken alapuljon. De ne csak a már meglévő véleményünket alátámasztó bizonyítékok után kutassunk; mindig legyünk nyitottak a tévedés lehetőségére, valamint az adatok újfajta szemléletére és magyarázatára; ugyanakkor ezeket az új magyarázatokat is következetesen ellenőrizzük. Ez a tudományos módszer lényege.
Értsük meg, melyek a Nagy Felbomlás valódi okai! Ha nem értjük meg, miért esnek szét a dolgok, akkor a válaszunk is nagy valószínűséggel kaotikus, sőt akár még kontraproduktív is lesz. Ha nem értjük pontosan a történelmi összefüggéseket, elkerülhetetlenül leragadunk olyan magyarázatoknál, amelyek egyszerűen valakit vagy valamit hibáztatnak a kialakult helyzetért. Már léteznek, és kétségtelenül hamarosan tovább gyarapodnak széles körben terjesztett narratívák a Nagy Felbomlás tüneteiről, amelyek célja egy adott csoport érdekeinek védelme, ellenségeinek hibáztatásával. Ám a felbomlás folyamatával kapcsolatban önmagában egyetlen csoport sem hibáztatható, hiszen az számos, rendkívül összetett okból ered. Bár vannak emberek, akiknek tettei jogosan kérhetők számon, a hibáztatás nem állítja meg a felbomlás folyamatát, sőt jelentősen ronthatja azt. Ne tévesszük szem elől azokat a mélyben meghúzódó történelmi dinamikákat, amelyek a Nagy Felbomláshoz vezettek, és próbáljuk meg minél több ember számára érthetővé tenni őket!
Segítsünk másoknak is a megértésben! Minél több embernek sikerül megértenie az összefüggéseket, annál nagyobb az esélye annak, hogy megmarad a társadalmi összetartás, és eredményes válaszok születnek az egyre növekvő számú problémára. Vannak emberek, akik másoknál felkészültebbek arra, hogy nyilvánosan beszéljenek vagy írjanak a Nagy Felbomlásról, és megosszák a megszerzett információt. De még ha nem is hivatásos kommunikátor valaki, akkor is képes segíteni azzal, hogy megosztja azt, amit megértett a felbomlás folyamataiból, okaiból, és képes megfelelő válaszokat adni saját munkatársai, barátai vagy rokonai számára. A szemléletformálásra irányuló erőfeszítéseink eredményesebbek lesznek, és mentális egészségi állapotunk is javulhat, ha olyan emberek vesznek körül minket, akik már eljutottak a tudatosulás egy bizonyos szintjére.
Fedezzük fel a létezés és az ismeretszerzés más módjait! Például azt, ahogyan az őslakosok látják a világot. A mi modern gondolkodásmódunk egyedülálló. Vannak olyan vonásai, mint például a tudományos módszertan, amit érdemes megőrizni a jövő generációi számára. Ugyanakkor ezt a modern gondolkodásmódot jórészt a fogyasztásközpontúság és a túlzott szakosodás alakítja. Az őslakos társadalmak általában természetközpontúan és egészségesen gondolkodnak a világról, és benne az ember helyéről. Mutassunk tiszteletet, és ismerjük meg az őslakos gondolkodásmódot a megfelelő szakirodalom tanulmányozásával és személyes kapcsolatok kialakításával! Ugyanakkor ismerjük meg az őslakosokat érintő ügyeket, és segítsünk, ha tudunk!
B. Érzelmi/lelki ellenálló képesség
Néhány emberről viszonylag könnyen és gyorsan lepereg az ellenségesség, mások viszont depressziósak vagy dühösek lesznek ettől, és elveszítik az élet élvezetének és az eredményes cselekvésnek a képességét. A pszichológusokat évtizedek óta foglalkoztatja ennek az oka. A kutatások azt mutatják, hogy a jó ellenálló képességű emberek nem gondtalan és örök optimisták, hanem abban különböznek másoktól, hogy sikeresen elkerülik a válságokat, vagy megbirkóznak velük. Többek között ezek a megküzdési képességek segítenek nekik egyensúlyban maradni, és megőrizni a kezdeményezőképességüket. Kutatások szerint a következő négy dolog kulcsfontosságú a személyes mentális állóképesség megőrzéséhez:
- Az a képesség, hogy reálisan tervezzünk, és megtegyük a végrehajtáshoz szükséges lépéseket,
- Pozitív énkép, továbbá bizalom saját erőnkben és képességeinkben,
- Kommunikáció és problémamegoldó képességek, valamint
- Az erős impulzusok és érzések kezelésének képessége.
A rezilienciával foglalkozó pszichológiai tanulmányokban gyakran azonosított személyiségjegy a grit (szívós) – ez a kifejezés a kitartásra és a hosszú távú célok iránti szenvedélyre utal. A „szívós” emberekre gyakran mondják, hogy fáradhatatlanul dolgoznak a nehézségeik megoldásán, és évekig kitartanak céljaik mellett, akár negatív visszajelzések, ellenségesség vagy esetleges kudarc ellenére is.
Az öröklődés és a nevelés egyaránt szerepet játszik a kitartás és az érzelmi ellenálló képesség kialakulásában. De életünk későbbi szakaszában mi magunk is céltudatosan fejleszthetjük ezeket a tulajdonságokat. Erre részletes útmutatást ad Leslie Davenport „Emotional Resiliency in the Era of Climate Change” (Érzelmi állóképesség az éghajlatváltozás korában) című könyve. A könyv alapján a következők jelenthetnek hasznos szempontokat:
Figyelj oda az érzelmi állóképességed erősítésére és arra, hogy fokozd a tűrőképességedet! Azok, akik jelentős megrázkódtatásokon vagy traumákon mentek keresztül, nehezebben őrzik meg a higgadtságukat (mert az „üss vagy fuss” reakciójuk könnyen beindul), vagy éppen ellenkezőleg: akaratlanul is bezárkóznak (ezt lefagyásnak hívják), amikor feszültséget éreznek. Tanuljuk meg tudatosítani magunkban, melyek azok a „kiváltó” tényezők vagy jelzések, amelyek arra utalnak, hogy túl éberek, vagy épp ellenkezőleg, túl befelé fordulók vagyunk. Használjuk ezeket a „kiváltó” tényezőket arra, hogy figyelmeztessük magunkat: közeledünk tűrőképességünk határához, és valamit tennünk kell. Általában az önmegnyugtató készségek (nyugtató légzés vagy valamilyen megnyugtató dolog gondolati felidézése) és a „földeléses” technikák (mint például az öt érzékszervünkre való ráhangolódás) segíthetnek kiemelkedni a hiperéberségből egy optimálisabb állapotba.
Alakítsunk ki valamilyen összpontosítást vagy „földelést” szolgáló gyakorlatot! Ez lehet egyeseknél a meditáció vagy az imádkozás, másoknál valamilyen művészi elfoglaltság (mint a zenélés, festés vagy a tánc), harcművészet vagy jóga. Olyan tevékenység legyen, amely mindkét agyféltekét igénybe veszi, és amelyet naponta lehet gyakorolni.
Dolgozzuk fel a Nagy Felbomlás folyamatával kapcsolatos érzéseinket! A következő években ránk váró események – a távoli, globálisak és a személyes életünkre hatók is – a gyász, a szomorúság és a harag érzésével járhatnak. Ezek elkerülhetetlen és egészséges érzelmi válaszok. Találjunk olyan környezetet, ahol szabadon kifejezhetjük ezeket az érzéseket, ahelyett, hogy magunkba fojtanánk őket!
Építsünk közösséget! A legbiztonságosabb hely, ahol feldolgozhatjuk nehéz érzéseinket, egy olyan kis emberi közösség, ahol fontosak vagyunk egymás számára. Ez lehet egy egyházi közösség vagy szomszédok, barátok közössége. Szükségünk van a többi emberre az életünkben; ha nem teszünk erőfeszítéseket azért, hogy minőségi személyes kapcsolatokat alakítsunk ki, akkor egyre elszigeteltebbé válhatunk. Ez pedig rontja a lelki egészséget, rossz döntésekhez vezet, és korlátozza a sürgős helyzetek kezeléséhez szükséges képességünket.
Kapcsolódjunk (újra) a természethez és mindahhoz, ami túlmutat az emberen! A városi környezetben élve szinte el vagyunk vágva a természettől. Ennek következtében egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot létünk lényegével. Nemcsak arról van szó, hogy sok embernek fogalma sincs, honnan érkezik az ennivaló, hanem arról, hogy egyenesen – a pszichológusok elnevezése szerint – természethiányos állapottól szenvednek. Kisállatok tartása az egyik módja annak, hogy újra kapcsolódjunk az emberen túli világgal, de a kertészkedés és a természetben töltött idő is betöltheti azt a szükségletünket, hogy „újraföldeljük” magunkat. Az egyik praktikus módja a természethez való visszakapcsolódásnak, ha megtanuljuk a területünkön őshonos növények és állatok nevét, és azt is, mely növények ehetők, melyek mérgezőek, és hogy melyiket milyen célokra lehet használni.
C. Gyakorlati, a személyes ellenálló képességet erősítő lépések
1989-ben a Föld Munkacsoport egy sikerkönyvet jelentetett meg, „50 egyszerű dolog, amit megtehetsz a Föld megmentéséért” (50 Simple Things You Can Do to Save the Earth) címmel. Olyan lépéseket javasoltak, mint az újrahasznosítás, az adakozás környezetvédő szervezeteknek vagy kevesebb vörös hús fogyasztása. A könyvet bírálta Robert Hunter, az „Egyszerű dolgok, amelyek nem tudják megmenteni a Földet” (Simple Things Won’t Save the Earth) című könyv szerzője, aki szerint a bolygó és az emberi civilizáció megőrzése valójában rendkívül nehéz, és közös cselekvést igényel majd – többek között a kapitalizmussal, a rendszerszintű egyenlőtlenséggel és a fosszilis tüzelőanyagoktól való társadalmi függőségünkkel való szembenézést.
A jelen tanulmány szerzői egyetértenek azzal, hogy a globális polikrízis nem oldható meg egyéni erőfeszítésekkel. Ennek ellenére, mint ahogy már láthattuk, vannak dolgok, amelyeket mindenki megtehet azért, hogy segítsünk magunknak és közösségeinknek megküzdeni az előttünk álló nehézségekkel, miközben mérsékeljük is azok súlyosságát. Íme, néhány kezdő lépés:
Mérd fel saját sebezhetőségedet, és azt, hogy mit tehetsz! Melyek a legvalószínűbb kockázati tényezők? Hogyan tudod csökkenteni sebezhetőségedet, vagy előre kompenzálni azt? Az állóképesség felméréséhez pedig néhány fontos kérdésre kell válaszolnunk. Először is: minek az állóképességéről van szó? Melyik rendszer sérülése érinthet a leginkább? Mi ennek a tűrőképessége? A háztartásodról van szó? Egy ökoszisztémáról? Egy városról? Egy adott környezetről? Egy szervezetről? Amennyiben egy emberi rendszerről van szó, milyen kölcsönös kapcsolatai vannak a környezeti rendszerekkel? Melyek az erőforrások áramlásának útjai, korlátai és hatásai?
Sajátíts el különböző készségeket! Gondold át, milyen készségekkel kell rendelkezned neked, a családodnak és a munkatársaidnak az egyre mélyülő környezeti és társadalmi válságok közepette! Ez a felsorolás például olyan dolgokat tartalmazhat, mint a növénytermesztés elsajátítása, vagy gépek javításának, vízvezeték- és elektromos hálózatok szerelésének ismeretei. Egy igen fontos készség, amire nem gondolnánk automatikusan, a konfliktuskezelő képesség. Egyesek számára az önvédelem lehet a prioritás. Kezdj el összeállítani egy, a témával kapcsolatos könyvtárat, járj előadásokra, és oszd meg másokkal újonnan elsajátított készségeidet!
Erősítsd a társadalmi összetartást, és mélyítsd el a társas kapcsolataidat! A COVID–19-járvány idején nyilvánvalóvá vált, hogy azokban az országokban, ahol magasabb szintű a társadalmi összetartás, jobbak voltak az eredmények. Amikor az emberek szívesen dolgoznak együtt, többre jutnak, kevesebb időt töltenek vitákkal és panaszkodással, és értékesebbnek élik meg az egymással eltöltött időt. A Nagy Felbomlás idővel kikezdi majd a társadalmi összetartást (ahogy volt is erről szó a III. fejezetben), ezért létfontosságú, hogy ápoljuk a kölcsönös bizalmat, és gyakoroljuk az együttműködést. Kezdd el most a kapcsolatépítést a környezetedben és a tágabb közösségedben egyaránt! Az olyan típusú vezetőképzések, amelyek hangsúlyozzák a csoportmunkát és a csoportpszichológia fontosságát, igen hasznosak lehetnek majd. Még az olyan egyszerű készségek is, mint például eredményes megbeszélések megtervezése és levezetése, hatalmas előnyt jelentenek majd, és a közösségépítést segítik elő.
Kezdj dolgozni! Nagyobb ellenálló képességre van szükség minden modern társadalom minden alapvető funkciójában és rendszerében – az élelem, a pénz, a víz, a hulladék, a közlekedés, a kormányzás, a kommunikáció, a biztonsági rendszerek és egyebek terén. Ezen területek közül mindenkihez más és más áll közel, érdeklődésétől, tapasztalatától és készségeitől függően. Törekedj arra, hogy a saját területeden fokozd a társadalmi állóképességedet. Ugyanakkor próbálj meg minél szélesebb körű és átfogó ismereteket elsajátítani a globális felbomlás aktuális helyzetét, valamint a különböző szervezetek és kormányok válaszlépéseit illetően. Még ha a szakértelmed országos szintű is, figyelj oda azokra a helyi ügyekre is, amelyek az adott közösségnek a várható nehézségekkel szembeni alkalmazkodóképességét érintik. Ha ellenálló képességgel kapcsolatos projekten dolgozol, keress szövetségeseket, gyűjts forrásokat, és készíts cselekvési terveket megfelelő ütemezéssel. És próbáld meg saját erőfeszítéseidet összehangolni a nemzeti és nemzetközi szinteken dolgozókéval.”
A magyar nyelvű kiadás a Cassandra Program gondozásában készült, és itt letölthető.
