Az éghajlatváltozással kapcsolatos események és információáradat közepette a nyilvánosság és a média túl kevés figyelmet szentel az úgynevezett „metánfegyver” [Kenneth JP és társai] jelenségének – pedig annak rémisztő következményei az emberiséget akár végérvényesen is eltörölhetik a Föld színéről.
A szén-dioxidhoz (CO2) hasonlóan a metán (CH4) is üvegházhatású gáz, amely elnyeli a Föld felszínéről visszaverődő napsugarak hőjét, a légkörben tartva azt, megakadályozva ezzel, hogy az az űrbe távozzon. A nagy különbség az, hogy a metánnak 25-84-szer erősebb hatása van, mint a szén-dioxidnak.
A bolygó hatalmas metán készletekkel rendelkezik, amelyek a tengerfenéken fagyott kristályok formájában (ez a világ legnagyobb földgázkészlete), a kanadai, amerikai és orosz sarkvidék fagyott talajában, valamint a trópusi mocsarak és tőzeglápok üledékeiben találhatók. Mint az álló vizű tóban keletkező buborékok, a metán gáz is többnyire a szerves anyagokat évmilliók alatt lebontó baktériumok munkájának eredménye.
Hogy mekkora metánkészletekről van szó, még mindig tudományos vita tárgya – ám a becslések 1,5 és 5 billió tonna közé teszik. Ha ez a mennyiség hirtelen kiszabadulna, az a becslések szerint a Föld hőmérsékletét további 7-10 Celsius-fokkal emelhetné meg, azon a 2-5 Celsius-fokon felül, amelyet a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és a növényzet irtásából származó emberi kibocsátás okozhat (és amely jelenleg rekordsebességgel emelkedik [Cooper, R]).
A legrosszabb forgatókönyv – a „metánfegyver” néven ismert, csapdába esett gáz nagymértékű, gyors kiszabadulása – potenciálisan lakhatatlanná teheti a Földet az emberek és más nagytestű állatok számára.
Ami egyes tudósokat aggaszt – és másokat megrémít -, hogy a metán légköri szintje, amely az ipari forradalom óta megduplázódott és az elmúlt 30 évben folyamatosan emelkedett, az elmúlt öt évben még meredekebben kezdett emelkedni, amint azt az alábbi grafikon is mutatja.
Az újonnan megjelenő metán forrása vitatott. Vajon elsősorban a földgáz, a kőolaj és a szén bányászata okozza – amint arra több bizonyíték is utal? A világ növekvő szarvasmarha- és rizstermelése, vagy a mocsarak lecsapolása és az erdők felégetése szabadítja fel? Az óceánokból és tundrából kiszivárgó gáz, ahogy a bolygó felmelegszik és eltűnik a jég? Vagy a fentiek mindegyike? A bizonyítékok leginkább az utóbbi nézet mellett szólnak [NASA] – de a tudományos körökben még nem született egyértelmű döntés erről.
Tudjuk, hogy a metán tömeges kiszabadulása katasztrofális lehet a földi élet számára, mivel 55 millió évvel ezelőtt pontosan ez történt a PETM – a paleocén-eocén hőmérsékleti maximum (Palaeocene-Eocene Thermal Maximum) – néven ismert esemény során, amikor a globális átlaghőmérséklet 5-10 Celsius-fokkal megugrott, és számos faj kipusztult. [Jardin, P] Akkoriban még nem voltak emberek, akik nagy mennyiségű szén-dioxidot bocsátottak volna ki, így a jelenséget valószínűleg egy, vagy több természetes forrásból történő gyors gázkiszabadulás okozhatta. A közelmúltban arra a következtetésre jutottak, hogy a fő forrás a trópusi mocsarak és tőzeglápok kiszáradása és kigyulladása volt a felmelegedési ciklus során. A fagyott metán, úgy tűnik, nagyrészt érintetlenül maradt az óceánban és a tundrában.
Ma azonban nem ez a helyzet. Nem csupán trópusi erdőket égetnek fel és mocsarakat csapolnak le, hanem a tudósok megfigyelték a sarkvidéki tundrából a metán nagymértékű kiszabadulását a felrobbanó pingók – fagyott metánból, iszapból és vízből álló halmok – és a tengerfenéki olvadt metánjégből történő kitörések formájában. 2019 októberében Igor Semiletor, a Tomszki Politechnikai Egyetem veterán orosz kutatója így fogalmazott: „a legerősebb szivárgás, amelyet valaha is megfigyelhettem”, hatalmas mennyiségű gázbuborékot enged ki erőteljes kitörés formájában a Kelet-szibériai-tengerbe. [Telegraph]
Két évvel korábban, 2017 júniusában orosz rénszarvas pásztorok egy heves robbanásról számoltak be, amely 50 méter mély krátert hagyott maga után a szibériai Jamal-félsziget tundrájában, és amelyet a tudósok metánrobbanásnak tulajdonítottak. Az elmúlt években a kutatók számos, robbanások által keletkezett kráterről beszámoltak Szibériában, a kanadai és az alaszkai tundrán – sőt, még a tengerfenéken is. Sok közülük új keletű – de néhány akár 12 000 éves is lehet, és még mindig szivárog belőlük a gáz. Ebben rejlik a valódi bizonytalanság: vajon a ma megfigyelt metánrobbanások egy olyan folyamat részét képezik-e, amely a földtörténet során többé-kevésbé folyamatosan zajlik – vagy pedig egy hirtelen felszabadulás kezdetét jelentik, amely a globális felmelegedés felgyorsulásához vezet? A tudományos körök még továbbra is vitatkoznak erről.
Michael Mann professzor, a Pennsylvania Állami Egyetem éghajlatkutatója például „katasztrofizmusnak” nevezi a “metánfegyver” gondolatát, és azt állítja, hogy azt az éghajlatváltozást tagadók lobbija az éghajlattal kapcsolatos elméletek általános lejáratására használja fel. Szerinte a felszabaduló metán mennyisége „csekély lesz az emberi szén-dioxid-kibocsátáshoz képest”. [Mann, M] Más tudósok, mint például Gavin Schmidt a NASA Goddard Intézetétől, azzal érvelnek, hogy nagyon valószínűtlen, hogy hirtelen, azaz több ezer évnél rövidebb idő alatt nagy mennyiségű tengerfenéki metán szabaduljon fel, mivel a múltbeli felmelegedések során nem történt ilyen. Ehelyett a metán továbbra is csak szivárogni fog.
Peter Wadhams professzor, oceanográfus és jégszakértő nem ért egyet ezzel. Szerinte a sarkvidéki tengeri jég elvesztése a sekély kontinentális peremvidékekről kiválthat egy ilyen kibocsátást, amely „nagyon hirtelen történhet, és … ez az egyik legnagyobb fenyegetés, amellyel szembe kell néznünk”. Szerinte az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) által képviselt mainstream tudomány általában nem ismeri el ezt a veszélyt. [Wadhams, P]
Az Ausztrál Nemzeti Egyetem földtani tudósa, Andrew Glikson professzor idézi a Global Carbon projekt megállapítását, amely szerint a szárazföldön 1,4 billió tonna, az óceánban pedig 16 billió tonna felhalmozott metán található, amely kiszabadulhat, ha a bolygó kellően felmelegszik, és ez pedig „katasztrofális hatással lehet a bioszférára”. Rámutat, hogy már most is egyértelmű bizonyítékok vannak a metán robbanásszerű kiszabadulására a szárazföldön és a tengerekben egyaránt. Bár az Északi-sarkvidék hőmérséklete a globális felmelegedés miatt már most is 3-8 Celsius-fokkal melegebb, a hirtelen metán kiszabadulás kockázatát „továbbra sem veszik teljes mértékben figyelembe az éghajlati előrejelzésekben”. [Glickson, A]
A 4 Celsius-fok feletti globális átlaghőmérséklet emelkedés esetén sok tudós úgy véli, valódi lehet a kockázata annak, hogy a bolygó részben vagy teljesen lakhatatlanná válik az emberek és a nagytestű állatok számára. Az biztos, hogy ez a szintű hőség és egy ilyen szintű éghajlati instabilitás tönkretenné a jelenlegi élelmiszertermelési rendszereink nagy részét, menekültek milliárdjait terítve szét a bolygón, és háborúkat okozva a nemzetállamok között és a nemzetállamokon belül. [Cribb JHJ]
Hogy hányan halnának meg egy ilyen eseményben, azt nem lehet tudni, mert nem tudjuk megjósolni, hogy az emberek hogyan fognak reagálni, hány háborút fogunk kirobbantani, vagy hány atombombát fogunk bevetni a kialakuló káoszban. A Potsdami Intézet klimatológusa, John Schellnhuber azt mondta: „A Föld eltartóképessége 4 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés esetén becslések szerint 1 milliárd ember alatt van.” Kevin Anderson professzor, az Egyesült Királyság Tyndall Éghajlatváltozási Központjának munkatársa egyetért ezzel: „A bolygó lakosságának csak mintegy 10 százaléka maradna életben 4 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés mellett.” Több tudós is hangot adott annak a véleményének, hogy az emberiség népessége hosszú távon 9-10 milliárdról 1-3 milliárd körülire fog csökkenni. [Rees WE]
Azt már tudjuk, hogy fizikai túlélésünk veszélyben van a 35 Celsius-fok feletti hosszabb időszakokban – vagyis amikor a nappali hőmérséklet folyamatosan eléri vagy meghaladja a 40-50 Celsius-fokot. Az ilyen hőmérsékletek 7 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés esetén gyakran fognak előfordulni, és a Föld nagy részét lakhatatlanná teszik – beleértve a legsűrűbben lakott területeket is. Ha a globális felmelegedés mértéke meghaladja a 12 Celsius-fokot, akkor az emberi túlélés fizikailag lehetetlenné válik. [Sherwood, SC és Huber, M] Azonban jóval azelőtt, hogy a hőtűrő képességünk határait elérnénk, a helyi és globális élelmiszer- és vízkészletek összeomlanak, ami tömeges migrációhoz és háborúhoz vezet. Sürgős világméretű fellépés nélkül a globális gazdaság – és vele együtt a civilizált társadalom – az előrejelzések szerint a 4 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet emelkedéshez közeledve összeomlik. Az ilyen figyelmeztetések nem a „radikális zöldektől”, hanem olyan, nem kevésbé konzervatív intézmények vezetőitől származnak, mint a Bank of England kormányzója, Marc Carney [Carrington, D], aki szerint a globális pénzügyi rendszer az új fosszilis tüzelőanyag-projektek támogatásával jelenleg a katasztrófába való befektetés. [Carney, M]
Ezek a számok a jelenlegi legpontosabb becslések a kibontakozó éghajlati válság hatásairól, amennyiben a világ erőfeszítései a válság megállítására kudarcot vallanak, és az éghajlatváltozást tagadók győzedelmeskednek.
A „metánfegyver” emberiségre jelentett kockázata az, hogy a gyors, globális és tömeges légkörbe jutás már „csőre van töltve” és tüzelésre kész, már azt megelőzően, hogy elegendő tudományos adat állna rendelkezésünkre ennek megerősítéséhez. Ahogy mondani szokás, ez egy alacsony valószínűségű, de nagyon nagy hatású esemény. Vajon egy racionális ember vállalná ezt a kockázatot?
Ha ez a fegyver egyszer már működésbe lépett, az ember gyakorlatilag semmit sem tehet azért, hogy megállítsa. Ez pedig más, veszélyes visszacsatolásokat fog elindítani, ami visszafordíthatatlan felmelegedési folyamatokhoz vezethet. A bolygót a jelenlegi felmelegedő állapotából a „Hothouse Earth” vagyis Forró Föld állapotába [Steffen, W és társai] fogja juttatni, ahol mára puszta emberi túlélés is kérdésessé válik.
Az egyetlen életképes stratégia – valószínűleg – a megelőzés: a civilizáció sokkal gyorsabb elmozdítása a fosszilis tüzelőanyagok és a növényzet kiirtásának teljes megszüntetése felé – fák milliárdjainak ültetése a lehető leggyorsabban, hogy lelassítsuk a globális felmelegedés tendenciáját, mielőtt az beindítaná a “metánfegyvert”.
Ez azt jelenti, hogy az olyan országoknak, mint Amerika, Ausztrália, Brazília és Oroszország fel kell hagyniuk a veszélyes semmittevés politikájával, és le kell állítaniuk a szén-, kőolaj- és földgázbányászatot, valamint a földterületek pusztítását. Az olyan országoknak, mint India és Kína, azonnal fel kell hagyniuk a széntüzelésű erőművek építésével. És minden országnak gyorsított ütemben csökkentenie kell a közlekedésből, mezőgazdasági termelésből, betongyártásból és ipari termelésből származó szén-dioxid-kibocsátást.
Egyes tudósok geomérnöki megoldásokat sürgetnek, például a szulfát aeroszol részecskék mesterséges kibocsátását annak érdekében, hogy egy óriási napernyőt terítsünk a Föld fölé, ez azonban leginkább a kétségbeesésre utal. Azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a légkör olyan virtuális hőmérsékletet érjen el, amely megfőzné az embereket, majd megpróbáljuk lehűteni őket egy bolygó méretű „légkondicionálóval”. A következmények, ha a “légkondicionáló” meghibásodna, végzetesek lennének. Így tényleg csak az a lehetőség marad, hogy megpróbáljuk megfékezni a globális felmelegedést az emberi szén-dioxid-kibocsátás megszüntetésével – mielőtt a “metánfegyver” elsülne.
Végső soron a legrosszabb, ami a fosszilis tüzelőanyagok betiltásával és a bolygó újra zöldítésével történhet, hogy új, tiszta energiarendszert, olcsóbb energiát, megújuló gazdasági növekedést és egy fenntarthatóbb Földet kapunk.
Ha az éghajlatváltozást tagadók – az ötven hatalmas energiavállalat és azok politikai életben és médiában tevékenykedő támogatóik – megmaradnak az általuk eddig járt úton, akkor a legrosszabb, ami történhet, az az emberiség kihalása.
A bejegyzés Julian Cribb, Surviving C21 oldalon 2019-ben közölt írása alapján készült.
